Mit tegyek? Hogyan tovább?

Nagyon sok problémám van az élettel pedig még csak egy tinédzser vagyok. Rossz az anyagi helyzetem. Alig vannak ruháim. Szeptember óta csak egyszer mentem be a suliba. Többnyire emiatt meg azért is mert olyan rossz volt, magányos, unalmas, szomorú, és félénk voltam. Nagyjából normális osztályom van nem is ismertem meg őket annyira mert mondom csak egy napot voltam iskolakezdés óta. Holnap újra suli és azt határoztam el hogy vonat elé ugrok. Már régóta meg szeretnék halni. Mert úgy érzem nincs már más kiút... egyszerűen lehetetlen más módszer arra hogy megszűnjenek a problémáim. Volt már egyébként nem is olyan rég egy öngyilkossági kísérletem be gyógyszereztem magam és ittam rá alkoholt sajnos nem jött össze. Annyira de annyira rosszul voltam és nyugtalan, hogy magamra hívattam a mentőket és mivel már eltelt egy óra helyszínen kimosták a gyomromat beszállítottak a toxikológiai osztályra azon belül a subintenzívre egy napot voltam ott aztán haza engedtek. A kórházban beszélt velem egy pcihologus pár percet. És haza jöhettem. Apa meghalt 9 éves koromban de amikor élt nem sokat nevelt mert bűnöző volt. És járta a börtönt a nagyszüleim neveltek fel. Most gyámság alatt állok mert gyermekotthonba kerültem a rossz magatartásom miatt anya most kicsit távol él tőlem a nagynénjém nevel. Viszont nem a legjobb a kapcsolatom vele csak S pénz miatt vett ki a gyermekotthonból nem törődik velem. Nem vesz nekem ruhát sem semmit se törődik velem. Ha valamit nem csinálok meg már azonnal azzal fenyegetőzik hogy vissza vitet a gyermekotthonba ahol nagyon de nagyon rossz volt nekem bántottak ott és hiányzott a családom sokat sírtam. Annyira vissza húzódó és félénk vagyok hogy nem csak a ruha miatt hanem emiatt se nagyon akarok suliba menni egyébként középiskolába járok. Már anya vissza vehetné a gyámságot mert eltelt már egy év de nem tudja mert nincs se ház se albérlet ahová tudnánk menni. És a suli miatt valószínűleg el fognak vinni újra a gyermekotthonba vagy a szőlő utcába. És szenvedni fogok nagyon rossz az életem egy barátom sincs még online sem senki nincs mellettem úgy érzem nincs mitől félnem de egyszerűen túl gyáva vagyok ahhoz hogy véget vessek az életemnek a gyógyszer nem jött be ráadásul nagyon szenvedtem tőle

Vonat elé sem tudok ugrani egy helyet tudok ahol nem kell ugrani hanem csak át lehet sétálni a sínen. De valószínűleg ott sem fog menni ha holnap meg próbálnám unalmas, magányos életem van, szakemberhez nem akarok fordulni mert beszélni se tudnák vele a visszahúzódás és a félénkség miatt. És nagyon de nagyon nem akarom hogy meg tudja a családom mert nagyon ciki is lenne ez és pénz sincs nagyon rá. Lelkisegélyt is el lehet felejteni egyszerűen bizonytalan vagyok nem tudom mit tegyek semmi támaszom nincs. Privátban el mondom a koromat is ha kell.