Ha ezt elmondom a pszichiátriai szakrendelésen, mit fognak csinálni?

Félelmeim vannak, rengeteg félelemmel küzdök. Szinte folyamatosan szorongok. Kialakult emiatt PMS, fokozott izomtónus lábamban, nyakamban, vállamban.

Sokat agyalok, sokat fáj a fejem.

Hangulatingadozásaim vannak, egyszer fent, egyszer lent, egy pillanat alatt, többször inkább lent.

Alvászavarom van, rémálmok gyötörnek, összegubózva alszom el mindig és izzadtan, sokszor sírva, félelemmel ébredek. Legtöbbször nappal alszom, mert éjszaka félek elaludni.

Félek és nem bízok az emberekben, mindig arra gondolok, hogy biztos baja van velem, biztos rosszat akar nekem, inkább elkerülöm, szóba sem állok senkivel. Van néhány ember, akivel jóban vagyok, de sokszor gondolok arra, hogy nekik is hátsó szándékuk van, bántani akarnak, de nem merem elmondani nekik, mert egyszer valakinek elmondtam és azóta nem beszél velem, mert megharagudott, pedig nem akartam megbántani.

Gyerekkori rossz emlék miatt képtelen vagyok továbblépni az életemben.

Nincs semmi önbizalmam, elégedetlen vagyok magammal, mindenféle szempontból, azt érzem, hogy semmire se vagyok jó, felesleges vagyok, nem is kéne léteznem, amúgy is csak véletlen jöttem létre, nem voltam tervben és azt érzem, sose leszek ennél több, nem is vagyok alkalmas semmire, elszúrtam az életemet és minden, ami rossz történik körülöttem, az az én hibám.

Rengeteg édességet eszem, mert valamennyire megnyugtat és gyűjtöm a háziállatokat, már 5 van itthon, mert mögéjük bújok az élet nehézségei elől, úgy érzem, csak miattuk érdemes léteznem.