Elmondjam a pszichológusomnak?

Röviden tömören önbizalomhiányos vagyok és szorongok. Egy születési rendellenesség miatt eléggé csúf az arcom, legalábbis én annak látom, hiába mondják a barátaim, hogy nincs vele gond.

Még sohasem volt párkapcsolatom, eddig mindhárom szerelmem viszonzatlan volt.

Most egy bizonyos dolog miatt megint előjött ez a téma, hogy én ronda vagyok, és nem tudom elképzelni, hogy bárki számára is vonzó tudjak lenni, a szerelemhez pedig vonzalom is kell...

A terapeutám a végén azt mondta, hogy egyáltalán nem feltűnő (az a mondjuk úgy rendellenesség), és úgy nézett rám, hogy hát... Merevedésem lett. Rögtön keresztbe is tettem a lábam, hogy biztosan ne tűnjön fel neki.

Az a helyzet, hogy nagyon jólesett amit mondott, és főleg ahogy mondta. Nem képzelek bele semmit! Nyilván csak bátorítani akar, semmi mást.

Nem tudom, elmondjam-e neki. Az előző pszichológusom tulajdonképpen akkor passzolt le, amikor elmeséltem egy álmomat, amelyben átölelt és megpuszilt.