Pszichológusoktól kérdezném elsősorban: meddig kell mindent eltűrni a terápián részt vevő személytől?

Nem világos a kérdés megfogalmazása, csak tippelek: azt kifogásolod, hogy egy pszichológus türelemre, tűrésre int a kliensével szemben, figyelmen kívül hagyva a te szempontjaidat? Természetesen elvárható egy szakembertől, hogy tudjon rendszerben gondolkodni, tőled pedig már csak azért sem várható el, hogy a végtelenségig tűr egyoldalúan alkalmazkodva, mert ha ebben tönkremégy, akkor már biztosan nem tudod a beteget támogatni.

Nem vagyok pszichológus. A támogató hozzáállás szerintem nem azt jelenti, hogy nem lehet szólni semmiért. Én azt vallom, hogy asszertívan lehet és kell viseltetni a konfliktusokban. A támogatás azt jelenti, hogy senki sem bagatellizálja a problémáját, hogy a diagnosztizált betegségével összefüggő dolgait nem emberi jellemzőjeként aposztrofáljuk, hanem elismerjük tünetként. Az agresszió egy ponton túl büntethető is, ha nem akar uralkodni magán valaki. Ha nem képes, akkor pedig gyógyszert kellene szedni.

Ezek szerint ő is csak azért jár terápiába, hogy még dörzsöltebben tudja kínozni a környezetét. Nyugodtan közöld vele, neked pedig szorongásos zavarod és pániktüneteid vannak, úgyhogy a kiélendő agresszióját lesz szíves kivinni a pusztába és jódli formájában kiereszteni magából.

Szerintem nem kell semennyire sem tolerálni valakinek az antiszociális viselkedését csak azért, mert terápiára jár. Egy terápia lehet végtelen vagy teljesen hatástalan is, úgyhogy arra nem lehet építeni, hogy majd egyszer csak felfénylik az illető feje körül a glória és egy szentként áll fel a terapeuta székéből. Egyrészt. Másrészt meg az illető “érdekében” tolerálni a viselkedését: ilyet egyetlen terapeuta sem várhat el. Nem ruházhatja át a saját feladatát másokra. Neki kell megteremtenie azt a bizalmi légkört a kliensével, amiben az biztonságban érzi magát és megnyílik előtte. Ez nem várható el a kliens mindennapi környezetétől, mert ők nem szakemberek és nem kliens-terapeuta kapcsolatban vannak az illetővel, a világon senki őket nem fizeti azért az időért és energiáért, amit valakinek az agressziójára elvesztegetnek. Ha mások kárára próbálja megélni a negatív érzelmeit, az nem oké, le kell állítani. Pont az lenne a terápia lényege, hogy megtanuljon úgy létezni az emberek között az indulataival egyetemben, hogy azokat ne irányítsa mások vagy önmaga felé. A terapeuta sem úgy gondolta ezt, hogy verje szét a tálalószekrényt a kisbaltával, hanem hogy detektálja és kimondja, hogy most nagyon ideges vagyok, pont, és ha meg nem tudja ezt kezelni, oldja meg valahogy távol az emberektől. Magyarán le kell választani az indulatot az exhibicionizmusról, azaz hogy csak a műsor kedvéért dühöng valaki.