Depresszióban miért vagyunk lusták a legalapvetőbb dolgokra is?

9! Engem soha senki nem szeretett,és nem is fog már soha.

Nem ismersz.

Én nem ismerkedek. Nem engedek közel senkit. Elég volt az életből, csalódtam mindenkiben. Ha nem lenne egy beteg gyerekem,már nem élnék.

Akkor a gyerekedért maradj életben! Tőle valóban fogsz szeretetet kapni.

Most mélyponton vagy, de gondolj arra, hogy a gödör aljáról már csak felfelé vezet az út!

Jobbulást!

De. Egy jó pszichológus hagyott cserben. Magán. A legjobb volt...a legjobb,akiben megbíztam,aki hosszú hónapok alatt elérte,hogy beszéljek dolgokról. Mindenről.

És ne írd,hogy nem volt jó. Mert az volt.

Velem nagyon nehéz. Kb olyan vagyok, a múltam/jelenem miatt,mint egy autista. Van is bennem egy kicsi. Nem nyílok meg senkinek.

És ő tett ki az öngyilkossági késztetésem miatt. Nem vállalt tovább.

Most a kórházba járok,de az a pszichológus nem ad visszacsatolást. Nem lehet vele beszélgetni. Csak bólogat. Nekem nem jó az ilyen, mert amúgy se tudok beszélni semmiről.

És a havonta 1 nagyon kevés.

Nekem nincs kivel beszélnem. Egyáltalán. Senki. Csak a pszichológus havonta 1x.

(A magán is havonta 1x vállalt....ennyit erről)

13! A gyerekemtől nem fogok. Tőle sem jobban mondva. Autista. Ma is a fodrásznál ütött-rúgott.

Imádom,mindent megteszek érte. Pici kora óta folyamatosan. De nem fogok tőle szeretetet kapni,mint egy egészségestől. Ha vannak is jó percei, hamar elmúlnak.

Aki nem így nőtt fel,mint én,az ezt el sem tudja képzelni, hogy ez milyen. Ezt komolyan írom.

És ez megbénít teljesen. Engem pl. Hogy az eredeti kérdésre is válaszoljak,amit a kérdező tett fel.

Ha már szétoffoljuk a kérdését.

Elég 1-2 ütés, és kikészülök teljesen.

13! Nekem már sehova sem vezet. Nemhogy felfelé.

Azért írtok ilyet,mert nem ismeritek a konkrét dolgokat,hogy mik történtek velem.

Ezt már csak úgy lehetne rendbe hozni, ha elmehetnék valahova hónapokra. Vagy örökre. Egyedül. De mivel ez megoldhatatlan,ezért nem is fog javulni semmi.

Ezt érdemes elolvasni:

[link]

17!

Szerintem ezt ismerem.

De mint írtam az elején, én már jól voltam. Nem volt baj. Július 18-ig.

Októbertől szenvedek, azóta többször komolyan volt öngyilkossági késztetésem. Majdnem kijöttem belőle. Majdnem sikerült. De tettek róla,hogy visszaessek.

Van ilyen.

Vagy lesz erőm megint visszakapaszkodni,vagy nem. Majd kiderül.

Iszonyú büszke voltam magamra július elején, hogy megcsináltam. Jó érzés volt,tudod? Olyan felszabadult voltam. Talán boldog is.

Még a pszichológus is megjegyezte,hogy látszik a változás.

2 hétig tartott.