Mi baja lehet egy olyan férfinak, aki időnként éjjel ok nélkül torkaszakadtából ordít a párjára?

A volt férjemről van szó, éjjel sokáig nem szokott aludni. Időnként éjjel 2 óra körül felébresztett, hogy veszekedjen. Belekötött bármibe. Szó szerint bármibe. Mert csak keresett okot arra, hogy ordítson rám. Torkaszakadtából üvöltött rám egy ideig, majd bevett 2-3 Xanaxot és elaludt. Reggel úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna.

Az ilyen ordibálós rohamok előtt nem történt semmi különleges. Normális napunk volt.

Édesanyja nem akart beszélni róla, hogy mi lehet a baja van. Csak egyszer szólta el magát, valakinek azt mondta, hogy miután idegösszeomlása volt a fiának 20 éves korában és kiderült, hogy beteg, az orvosok megvizsgálták és azt mondták, hogy a betegsége nem kezelhető és nem gyógyítható.

Ezt persze titkolták előttem, hogy valami baja van, amikor jártam vele és összeházasodtunk. De később már nem fogta vissza magát.

Egyszer azt mondta nekem, hogy az édesanyja azt tanácsolta neki, hogy nyugodtan kiabáljon rám, vezesse le rajtam a feszültséget, mert az jót tesz az egészségének, azután megnyugszik.

Tudom, nem normális az a ku..a!

Több alkalommal megpróbáltam szépen türelmesen és kedvesen rábeszélni a férjemet (amikor még a férjem volt), hogy menjen el orvoshoz, mert az idegeivel valami nincs rendben.

Ilyenkor vadul nézett rám úgy, mint amikor egy vad állatot a sarokba szorítanak és ordított rám, hogy velem van a baj, én nem vagyok normális.

Ráadásul azt állította, hogy "nem jól emlékszem", mert ő soha nem kiabált rám és biztos, hogy hallucinálok.

Ami még jellemző volt rá, mindenkit irányítani akart, manipulálni az embereket és tudni akarta mindig, hogy mit beszélnek az emberek róla. A házunk tele volt lehallgató készülékekkel. Azt gondolta, hogy nem tudok róla. A telefont is lehallgatta. Válásunk után kihívtam a szakembereket és előkerültek a poloskák.

A cégében, az irodában is ugyanez volt a helyzet, azt előlem nem is titkolta. Az egyik barátjával mentek éjjel az irodába elhelyezni a lehallgató készülékeket, hogy az alkalmazottak ne tudjanak róla.

Később megtudtam, hogy a xanaxot az én nevemre íratta fel egy orvossal!!!

Az egyik haverjának az édesanyja háziorvos és annak van egy pszichiáter ismerőse, aki rendszeresen felírta a gyógyszert! A férjem hazudott neki, hogy velem van baj, nekem kell. Majd ő maga kiváltotta a receptet és szedte a gyógyszert.

Én soha életemben nem vettem be egyetlen egy nyugtatót sem, nincs is rá szükségem!

Tudom, fel kellett volna jelenteni az orvost, de akkor nem akartam még több veszekedést.

Egy gyermekünk van, elváltunk. A gyermek, amikor kisebb volt, járt hozzá láthatásra. Hiába kértem igazságügyi pszichológiai vizsgálatot, a pszichológus nem állapított meg szinte semmit, csak annyit írt róla, hogy hangulatilag labilis. Ezért kénytelen voltam elengedni a gyermeket láthatásra, erre köteleztek.

A gyermekünk mesélte, hogy éjjel ordibálást hal a másik szobában, édesapja ordít az új feleségére, az meg vissza. Rendszeresen.

Ilyenkor szegény elbújt a takaró alá.

Szerencsére már olyan korú, hogy nem kötelező láthatásra menni, azóta nem is látta édesapját, nem akar találkozni vele.

Néha elgondolkodom azon, hogy milyen betegsége lehet, ami orvosok szerint nem gyógyítható?

Ez örökölhető? Remélem, hogy a gyermekünk nem örökölte. Egyenlőre még teljesen normálisan viselkedik.