Keserítette már meg egy ház/lakás az életed? Ha igen, miért?

Igen, több is.

1. Nem akartam azt a lakást (régi tégla), de a családnak az tetszett (és azért szerintem is elfogadható volt). Először eláztatott a fölöttünk lévő mert eltört egy régi vízcső, nem sokkal később pedig az alattunk lévő kibontott egy falat, amit nem lehetett volna és elkezdett süllyedni az egész. Csoda, hogy bukta nélkül el tudtuk adni.

2. Azt a lakást sem akartam, de szintén a családnak tetszett. Minden percet zsigerből utáltam ott. Szerencsére egy idő után "kinőttük", és kijöttünk kertesbe.

Nekem az jut eszembe a kérdésedről, hogy hányszor hallottam azt a mondást, hogy olcsóbb bérelt lakásban lakni, mint sajátban. Ezt nehéz elhinnem, amit mindig is mondtam annak, aki mondta nekem, mire azt kaptam válaszul, hogy ez még akkor is igaz, ha az ember lakástulajdonos, akkor is jobban megéri másik lakásban vagy házban lakni, mint sajátban. Ennek oka valószínűleg a lakással vagy házzal járó anyagiak megfizetési szükséglete nem mindegy, hogy kié.

Ezen kívül meg feltételezem, hogy nő vagy, ha már egész nap főzöl, de persze nem biztos, ám kezdjük azzal, hogy ha friss kismama vagy, de ha kispapa, akkor is, akkor az anyaléted (vagy apa-léted) első három éve nagyjából az alváshiányról szól, hiszen a csecsemő csak a legritkább esetben alussza át az éjszakát, márpedig a kialvatlanság a depresszió melegágya, ugye, amitől mindent sötéten látsz.

Tehát az újszülött vagy egyáltalán a három éven aluli gyermek körüli fizikai teendők a nap 24 órájában fárasztóak, ezért alapból egy nagy adag mínusz a lelki egészségednek az alapértelmezett kialvatlanság miatt, és akkor még a költözés is külön teendő, mind a be-, mind a kipakolás része, ami gyerek nélkül is nem kicsit kihívásos, nekem még a hátamon is végigfutott most a hideg, hogy belegondoltam, mi is az a költözés, én hányszor költöztem már - gyerek nélkül is szörnyű, hogy mennyi teendő. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ha netán lakásból költöztél egy nagyobb ingatlanba, akkor értelemszerűen több a tennivaló, takarítandó, mindezekre (gyerek és költözés) rátéve, de ha ráadásul még az eladó is panaszkodott, akkor nem is értem, hogy miért vettétek meg. Kidől-bedől ház? A házastársad annyival lelkesebb?

Először is szerezz segítséget magadnak, hogy kialudhasd magad, mert a kialvatlanság minden nyavalyás érzés alapja! Bébiszitter, nagymama, jó barát vagy barátnő, szomszéd!

Aztán keress megfelelő szakembert, hogy rendbe rakja a házat, bár ha olyan állapotban van a ház, akkor lehet, hogy egy ledózerolás és újjá építés egyszerűbb lenne...

Megbolondulnod semmiképpen sem kéne, pláne, ha már gyereked van és felelősséggel tartozol iránta!

Ha meg kertes a házad, keresd azt, amit szerethetsz benne, pl. a jó levegőt, a kertet, ahova járj ki rendszeresen mozogni és friss levegőt szívni, hálát adni azért, ami működik, ahelyett, hogy azon puffogj, ami nem, mert a végén tényleg önbeteljesítő jóslatként csak a rosszat fogod észrevenni!

Egyszerűsítsd le a konyhádat, csak a legszükségesebbek legyenek benne. Nem kell cifrázni az ételeket, úgyis 5 perc alatt elfogy minden. Főzzél egyszerűen. Használd sokat a sütőt, csak dobáld bele a zöldségeket/húst süsd meg és kész. Nagy adagokat csináld és szoktasd meg a családdal hogy ebédre ugyanaz van, mint vacsorára.

Vegyél mosogatógépet.

A lakásból is dobd ki a fölösleges dolgokat. Törekedj a minimalizmusra.

Vegyél robotporszívót.