Miért vagdossák/bántják magukat az emberek?

Ez a figyelemfelkeltésről szól. Egy jel, hogy "hé, figyeljetek már rám!"

Természetesen ők ezt letagadják, hogy őket nem érdekli semmi és nem ez miatt csinálják, de egyébként igen. Az ilyen embereken a normálisak elborzadnak, esetleg sajnálatot fejeznek ki irántuk (nem feltétlen az a cél, hogy sajnálják őket), de a lényeg, hogy figyeljenek rájuk.

Mint ahogy "csendes öngyilkosság sincs", annak is van mindig jele. Nem feltétlen veszi észre az ember, mert alapjában véve nem feltételezed senkiről, hogy vonat elé akar lépni, de jelek mindig vannak. Ez olyan mint mikor a hírekben hallod, hogy öngyilkos lett valaki, és hát a családtagok teljesen ledöbbentek, mert semmi jele nem volt. De, volt, csak szartak rá, mint ahogy manapság mindenki szarik mindenkire.

Vagy elbagatellizálják, vagy nem is reagálnak rá, de vissza senki sem kérdez hogy miért érzed ezt vagy azt és szerintem ez és ez lenne a te helyzetedre a megoldás.

A saját életemből is tudnék pár dolgot mondani, ami rettentően rossz volt és senki le se szarta, szülők sem. Például mikor a szakmát tanultam és egy f.sz vállalkozónál voltam tanuló. Bárkinek mondtam, mindig az volt a válasz, hogy "óó, a következő 50 évben is ez lesz, majd hozzászoksz" vagy "örülj neki, legalább nem kell katonának lenned 2 évig" stb.

Nyilván nem vagdostam magam és nem ugrottam vonat elé, de akinek ez mellett még van 100 sz.r a nyakában meg alapból van egy kis mentális betegség, az elkezdi magát vagdosni, vonat elé ugrik, stb.

#1 "Ez a figyelemfelkeltésről szól."

Azért ez általánosítás.

Persze sokan vannak akiknek tényleg arról szól, hogy felfigyeljenek rá. Nekem is volt olyan osztálytársan aki órán a hátsopadba vagdosta magát, úgy hogy mi, a körülötte ülűk lássuk. Meg mindenkinek mutogatta a hegeit.

Másrészt viszont sokan vannak, akik úgy bántalmazzák magukat hogy a sérülést mindig takargatják és általában szegyenérzetet éreznek az önbántalmazás miatt.

Meglepően sok oldala van a dolognak.

Ahogy az 1-es már elmagyarázta, tényleg nagyon sokszor figyelemfelhívás a célja. Ami NEM azt jelenti, hogy ők nem szenvednek, sőt. Ha az ember olyan helyzetben van, hogy nem hallgatják meg, nem képes kommunikálni a fájdalmát, a környezetétől pedig csak azt kapja meg, hogy neki semmi baja, van, hogy drasztikusabb megoldáshoz fordul, hogy komolyan vegyék. Erről persze mindenki azt gondolhat, amit akar, de én mindig is úgy tartottam, hogy ha valakinek tényleg annyira van szüksége ilyen jellegű figyelemre, hogy képes fájdalmat okozni magának, inkább meghallgatom, mint hogy tovább bántsam.

Ezen kívül még lehetnek okai, csak hogy egy párat említsünk: Kontrol (ő döntheti el hogyan, milyen mértékben, milyen körülmények között fájjon valami), figyelemelterelés (a fizikai fájdalom elnyomja a belsőt), önmaga büntetése. Általában több dolog kombinációja.

Azért jó, mert könnyebb elviselni a fizikai fájdalmat, mint a lelkit.

Egyszerűen van az a pont, amikor már annyira fáj a lélek,hogy muszáj vágni.

Aki ezt még nem élte át,az persze, hogy félremagyarázza. Hogy figyelemfelhívás,meg mittudomén.

Nem.

A lelki fájdalom kioltása.