Hogy létezhet az hogy valaki beleugrik a Dunába de túléli és annyi lesz a következménye a dolognak hogy vizes ruhában megy haza?

1

Hat en mar 5x probalkoztam, egyszer sem ereztem megbanast, egyszer igen, mert ereztem hogy nem fog sikerulni es helyette nyomorek maradok, igen akkor megbantam. Most mar tudom hogyan kell a 6-at megtennem.

Hát eléggé sok feltételnek kell teljesülnie hozzá. Minimálisra csökkentette a vízzel való érintkezési felületet, hogy úgy érkezzen a vízbe, mint a mű- és toronyugrók. Így nem lesz a beleiből palacsinta. Szerencséje van, hogy nem keveredik örvénybe ami behúzza pl a hídlábakhoz. Nem viszi el a sodrás, bár ezt azért szándékosan nem hiszem, hogy meg lehetne úszni, amilyen sodrása van a Dunának helyenként. Nem találkozik a vízben semmilyen törmelékkel, ami megsebesíthetné. Nem hűl ki a teste (azért nem éppen úszómedence hőmérséklete van a Duna vizének). Valahogy sikerül kivergődnie magát a vízből.

Összességében, a gyakorlatban nem sok esély van rá, de elméleti síkon nem lehetetlen.

Nagyon nagy mázlija van és életösztöne. Pont jól érkezik, talppal, utána nem keveredik örvénybe és nem is ütközik neki semminek. Persze kell tudni úszni, nem is kicsit, csak úgy juthat ki a partra.

Sokaknak ilyenkor, utolsó pillanatban kapcsol be az élniakarás és meggondolják magukat. Gyerekkoromban a falunkban volt egy bácsi. Magára gyújtotta a házat, aztán súlyos sérülésekkel, de kimenekült. A kórházban elmondta, hogy öngyilkos akart lenni, de meggondolta magát (nem sokkal később egyébként belehalt a sérülésekbe).

Az életösztönnél nincs erősebb ösztön. Van is az a mondás, hogyha azt hiszed, meg akarsz halni, ugorj a tengerbe és figyeld, ahogy minden egyes levegővételért taposni és küzdeni fogsz az utolsó pillanatig.

Nehogy megtevesszen azert barkit ez az eletoszton kozhiedelem.

Rengetegen ugy mennek el a foldrol es hagynak itt minket hogy orulnek hogy vege es nem hezitalnak max a fajdalomtol. De nem banjak meg, ahogy evente 300 000 ember is vegez magaval a Foldon - most kepzelj el magad ele 300 000 embert. Mind megolte magat. Az naponta kb 821 ember.

Szemed elott naponta 821 ember felakasztja magat, tobbnyire ejszaka szoktak es erdekes modon tavasszal es nyaron nem pedig telen meg osszel. Amikor te strandolsz meg bulizol hajnali 2 kor a nagy resze ezeknek az embereknek beindul az elet-ellen oszton es kitartanak addig ameddig kell mert mindenki lesz*rja ot, gyogyszerek olyanok amilyenek neki, es o meg egyedul van hagyva ezekkel a gondokkal. Ez a napi 821 ember mikozben szexelsz es csokolozgatsz a csajoddal vagy a pasiddal. Nyaron hajnalban.

Milyen groteszk.

#8 Nyilván van, aki olyan mélyre jut, hogy már semmi életösztöne. Egy rokonom pl. úgy akasztotta fel magát, hogy miután hurkot kötött a nyakára fejmagasságban, egyszerűen letérdelt. Ha bármikor feláll, életben maradt volna, de nem tette.

Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy a legtöbb öngyilkos azért olyan módot választ, ami gyors és biztos. Ha fejbelövöd magad, leugrasz egy magas épületről vagy vonat elé lépsz, akkor ott nincs "bocs mégse" pár pillanat alatt kész. A vízbeugrás pont nem ilyen, ott még dönthet úgy az illető, hogy mégis élni akar és ha szerencséje van partot is ér.

Az meg, hogy ennyien halnak meg naponta önkezüleg, nyilván szomorú. Ahogy az is, hogy milliók éheznek, háborúk dúlnak, embereket gyilkolnak, nőket erőszakolnak stb. Folyton ilyeneken agyalni és szomorkodni nem egészséges. Más emberek cselekedeteiért "bűneiért" amihez semmi közöd nem szabad, hogy bűntudatod legyen.

#8

Annak "groteszk" aki ilyesmiken hajlamos agyalni. Nyílván jobb dolog valakit visszatartani az öngyilkosságtól, mint bíztatni rá, de azért nehogy már emiatt ne szexeljen valaki éjszakánként a párjával, mert egy japán erdőben valaki épp felakasztja magát...