Van szerintetek olyan hogy valakit egyszerűen nem tudnak diagnosztizálni, mert új tünetei vannak amiket még nem ismernek?

Figyelj, nekem nagyon tetszik a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) videója, videói a depresszióról angolul, amelyben fekete kutyához hasonlítják azt, mégpedig azért hasonlítják és azért tetszik, mert mondják is, hogy ez a kutya változtatja a méretét, néha egészen láthatatlanul kicsi és szelidíthető, aranyos, máskor meg akkorára nő, hogy elveszi az életedet is, és ez szerintem így igaz.

Írom mindezt arra, amit eddig írtál, kérdező, hogy szerintem ráadásul a depresszió olyan, mint egy bármilyen más függőség, azaz lehet vele együttélni meg olyan életet is lehet vele élni, hogy el is felejted, hogy van, meg senkinek eszébe sem jut, hogy neked van vagy valaha volt, de közben mindig, örökre marad a hívás, vonzás, kis dolgokban - én ezt élem meg saját magammal, magamban...

Ezen kívül onnantól kezdve, hogy te már öndiagnosztizáltad kb. magad mind depresszióra, mind szorongásra, mindkettőnek vannak szintjei, és mindkettő helyzettől és időtől, időszaktól függően néha erősebb, néha kevésbé - ez mindkettőre tökre jellemző, ami már tökre elég ahhoz, hogy diagnosztizálva legyél: depresszió és szorongás. Nem elég ez neked? Miért kell még bármi más? Csak azért, mert neten a magasabb szintjeiről is lehet olvasni? Örülj neki, hogy nem süllyedsz benne odáig és figyelj is magadra, hogy ne is süllyedj, mert az életedbe kerülhet! Én pl. hajszál híjján már többször is majdnem elvettem a saját életemet, de soha többé nem tennék ilyet, amióta terápián voltam, pszichológusnál, gyógyszerek nélkül, amit neked is nagyon ajánlok, meg mindenki másnak is, aki hasonló érzésekkel küzd.

Ha nem olvasgatnék itt, a mentális egészség kategóriában, akkor eszembe sem jutna a saját mély depressziós állapotom, ami meg is ijeszt, ha eszembe jut, olyan félelmetes mélységeiben is jártam pár éve, de évek óta amúgy eszembe sem jut. De a múltat nem lehet levetkőzni, akkor sem, ha nem jut eszembe, itt olvasgatok kérdéseket és rögtön felismerem, azonosulok, hogy én is jártam ott, ahol te és van rosszabb is, ne menj oda, ne vágyjál rá, hanem kezeltesd magad, komolyan, nekem segített, akkor másnak is segíthet!

Amúgy meg az eredeti kérdésedre reagálva persze, hogy lehet ilyen, hiszen a pszichológia és a pszichiátria is fejlődik folyamatosan, van az a bizonyos nagy könyv, vmi számmal is jelölve, amelyet évente vagy pár évente kiadnak, amelyben fel vannak sorolva a lelki betegségek, és néha egyesek ki is kerülnek belőle, mások meg belekerülnek, újak, amelyeket azóta neveztek el. Talán DMI vagy vmi rövidítés, szóval simán van ilyen, hogy még nem tudják, hogy pontosan mi a bajod, de mondanak valamit, és a durván lepontozott valamelyik elsőt sem értem, hogy miért pontozták le annyira, mert simán el tudom az ő igazát is kérdezni, hogy öt különböző szakember öt különböző féle képpen diagnosztizál, hiszen a tudomány is fejlődik, meg mert minden szakembernek megvan a saját érdeklődési szakterülete, tehát az sem soha hétszentség, amit az egy első mond valakinek, csak legfeljebb az tetszik vagy legalább is elfogadja az, akiről állítják, de attól még egyáltalán nem biztos, hogy tényleg az van valakinek, amit az első ember mond. Ezért éri meg amúgy pszichológiát tanulni, mert a legkönnyebb az öndiagnózis, még úgy is, hogy az nem feltétlenül mindig pontos persze, pont amiatt, hogy az ember ritkán látja csak teljesen objektíven saját magát, ugye.

"Egy kietlen elhagyatott lakótelephez, vagy elhagyatott romos épülethez tudnám hasonlítani, ami minta bennem lenne és magannyal és kilátástalansággal társul, valamint folyamatos aggodassal a jövő miatt." Szerintem itt egy az egyben leírtad, milyen érzés a depresszió.

Aki már az ágyból se kel fel, nem eszik, nem bír bemenni dolgozni, nem is érdekli az egész, az a súlyosan depressziós. Viszont az "enyhébb" formáknak rengetegféle - és nagyon egyénre jellemző - tünetei lehetnek.