Egy mentális betegséget (pszichiáter által diagnosztizált) is ugyanolyan komolyan kell venni mint egy testi betegséget? Mert noha engem érint és tudom néha irgalmatlanul sz*ul vagyok mégse tudom komolyan venni

A cég nem köteles elengedni engem sem engedtek el, azt mondták vegyek ki szabit. mondom minden hétre szabit? És van annyi? (nincs)

erre a vállukat vonták ez őket nem érdekli. oldd meg ahogy akarod de el nem engednek.

Igen, ugyanolyan komolyan kellene venni. Simán a mentális egészséget kellene komolyan venni. De nagyon nehéz, mert a legtöbb ember nem ezt tanulja, és nem ezt tapasztalja. Így hiába van neked mentális betegséged, vagy hiába vannak nem diagnosztizált mentális gondjaid, ha közben úgy érzed, teljesítened kell, dolgoznod kell, élned kell. Egy rákos betegtől nem várják el, hogy a munkára koncentráljon. Egy törött lábú embertől nem várják el, hogy körbefussa a háztömböt. Egy mentális betegnek nem lehetnek kifogásai, csak ha már nagyon a szélén van, és kórházi kezelésre szorul. Addig nem komoly.

Ettől függetlenül arra biztatlak, hogy te a saját problémádat igenis vedd komolyan. Azért, mert ez a te életed, és csak ez az egy életed van. Sajnálom, hogy nem jutsz el rendes terápiára, de próbáld megkeresni a legjobb megoldást.

A mentális betegségek is betegségek, az agyban történő elváltozások is okozzák, és ebben a tekintetben tökmindegy, mit gondolnak mások. Még az is, hogy te mit gondolsz. Mert ettől még így van.

Komolyan kell venni. Persze a betegség súlyosságától függ mennyire komolyan. Egy depresszió, akut pszichotikus zavar vagy szorongás bőven nem akkora súlyú mint mondjuk egy bipoláris zavar vagy skizofrénia.

Mindegyik betegség, azaz foglalkozni kell velük. Van amivel többet, van amivel kevesebbet, de kell.