Szerintetek, hogy kéne meg változnom? Mert egyszerűen nem megy...

Nem ia tudom hol kezdjem... Utálom magam mert egyszerűen nem érzem magam elég jónak és csak egy hibának gondolom magam... Az életem nem volt/most a legjobb vagy boldog. Persze vannak jó pillanatok, de sokszor csak meg akarok dögleni, hogy másnak ne okozzak gondot. Nem is tudom hol kezdődött ezek az érzések... Igazából talán már kicsiként belém ivódott... Oviban, Alsóban bántottak. Főleg 1-2.-ban... Testi fájdalmat már alig érzek, simán meg lehet úgy tépni a hajamat hogy nem is érzem meg, mert a suliban nem egyszer volt, hogy a 4.-ek annál fogva emeltek fel. Igazából még most sem tudom miért bántottak... Később anyám elhagyott, nem tudom asszem számítottam rá, mivel Apával rengeteget veszekedett. Volt olyan is hogy anyám Apámnak ment késsel... Szóval jahh... Később a Papámék és a Dédiék is elhagytak... Közben peddig tárgylásokra kellett járni, mivel anyámék próbáltak minél jobban földbe tiporni minket. Közben én vettem átt konkrétan az anyám helyét 8-9 évesen. És az az igazság, hogy szerintem itt kezdtem el kicsit érzéketlenné válni. A suliban kicsit jobban össze barátkoztam 3 lánnyal, de őket a költözés felé el taszítottam magamtól őket... Már nem beszélek velük. Miután elköltöztünk itt az új suliban első héten elvágtam magam allatt a fejszét... Ugye már akkor rüheltem minden érintést és hát egyszer a Tanár meg akart simmogatni óra közben és elhúzódtam gyorsan ami neki úgy jött le hogy azt hittem hogy meg akar ütni(oké ez is benne volt egy kicsit de nem amiatt volt csak refleksz) és hát mindent össze hadováltam meg ilyenek. Utána a többiek kicsit kerülni kezdtek és hát kicsit 8 végére sikerült be ileszkednem. Plusz itt a többi évfolyamtarsam zaklatott... Volt hogy össze verekedtünk vagy csak beszólogattak. Ez is kicsit múlt 8 végére... Igazából lehet azért utáltak itt ebben a suliban, mert a semmiből törtem előre. 4.-ben tanultam meg konkrét olvasni és írni. 120 szavas dolgozatból 97 hibám lett helyesírasból, ha figyelek ez már csak 5-re törpül. 5.-ben vettük a János vitézt és hát addig nagyon nem tanultam semmire csak az volt ami meg maradt órán. És ugye Apám meg látta előtte a bizimet és tele volt 3-okkal és asszem volt 2-em is de talán csak egy, ha jól emlékszem. Nah és azt mondta hogy mostantól nem akar meg látni egy 3-ast sem mert baj lesz. Nah hát azt a fogát meg írtam 4-re és nem akarta elhini a tanár hogy azt én írtam és körbe is kérdezett az osztályba. Nah hát ez nagyon rosszul esett, mert ő sem tudta mire vagyok képes ha akarok valamit. Igazából azért tanultam akkor is, hogy apámnak ne kelljen bennem csalódnia. Most nyáron is csak azért tanulok, hogy büszke legyen rám, de eddig egy "ügyes vagy"-ot nem bökött ki nekem soha, pedig volt hogy versenyt nyertem vagy elértem valami nagyobb dolgot, de nem. Hiába hajtok nem megy. Most lefogyni akarok, hogy ne piszkáljon már emiatt az Apám és a nevelőanyám. Eddig kb 5-6 kilót fogytam 1,5 hónap alatt. De most meg ez baj. Egyszerűen bármit csinálok baj. És nem tűnik fel nekik hogy direkt nem megyek fel a szobámból az emeletre, mert nem akarom hallani amit hozzám vágnak. Már bánok több dolgot is, hogy elmondtam nekik. Amit a legjobban az az hogy pánszexszuális vagyok és barátnőm van. Talán ő az egyedüli akit közel engedtem magamhoz úgy igazán. Amit itt leírtam az is csak a felszín. Mindig csak a felszínt mutatom amitől már fáradok. A testem tavaly már feladta, mert volt hogy többször is ájulás kerülgetett meg kettős láttásom volt magas vérnyomásés ezzel kerültem be a kórházba ahol megint mennem kellett pszichológushoz ahol már megint vigyoroghattam, hogy jól vagyok... Egyszerűen fárasztó ami a nyakamon van... Legszívesebben meghalnék, hogy senkinek ne okozzak gondot, de a páromnak kellek talán még ez tart itt... Egyszerűen az hogy megkell hogy feleljek vagy hogy mindent túl gondoljak vagy hogy rühelem az embereket de ezt nem tehetek ellene semmit mert egyszerűen akkor csak megint bántanának mert nem vagyok olyan mint ők mert aszociális vagyok... Áhh annyi minden van amin változtatnom kéne de egyszerűen ennyin nem lehet. Nem tudok a hozzáállásomon változtatni, egyszerűen meg akarok felelni mindig mindenkinek mikor rühelem az embereket... Mindig félek a következményektől. Ami miatt nem tudom hogy változhatnék, mert ezt már én magam nem tudom elfogadni hogy ilyen vagyok. Hogy lehet ezen segíteni?