Hogyan tovább?Mit tehetnék?

Szép napot mindenkinek! Mielőtt bármit is megosztanék veletek le szeretném szögezni, hogy nem sajnáltatom magam és ha segíteni nem tudtok, akkor inkább ne is írjatok! Köszönöm!

19 éves srác vagyok!Idén fejeztem be középiskolás tanulmányaimat és érettségiztem le.Eddigi életemet leginkább az unalom jellemezte.Nem volt sok barátom, akik voltak azokkal pedig már nem beszélek.Szüleim 7 évvel ezelőtt elváltak, de mióta az eszemet tudom sosem voltak meg egymás mellett békében, mindig veszekedtek.Anyám igazi arcát akkor ismertem meg, amikor 7 évesen általános iskolás lettem.Attól a pillanattól kezdve gyakorlatilag minden megváltozott!!! Rengetegszer kiabált velem és a testvéremmel is és szinte minden nap megvert minket.Ha csúnyán írtam, ha kaptam egy fekete pontot vagy ha nem írtam fel a házit már jött is a pofon.Ha szerencsém volt, akkor ennyivel megúsztam, de általában nem állt meg egy pofonnál és nem szeretném tovább részletezni, mert nagyon nehéz róla beszélnem.Nem is ez volt a legrosszabb, hanem amikor írtam a házit a szobámban és hallottam, hogy a húgomat üti.Apám bár tudtam hogy anyám ver minket és sokszor "meg is fenyegette" ezért, de soha nem tudott rá hatással lenni, így hát ez ment 7 éven keresztül.Amikor anyám megcsalta apámat és lelépett az volt életem egyik legszebb pillanata.A mai napig vannak itthon kisebb nagyobb veszekedések, melynek legfőbb kiváltó oka a pénz.Ennyit a családomról röviden.Nem volt még barátnőm, mert akárhogy is próbálkozok mindig levegőnek néznek.2 hete elkezdtem melózni egy helyi gyárban.A főnökkel és a munkatársakkal a kapcsolatom olyan semmilyen.Köszönünk egymásnak és ennyi.Semmibe veszik az embert, de ez a legtöbb gyárra elmondható.Jelenleg azért dolgozok, hol minnél előbb elköltözhessek itthonról és egy teljesen új életet kezdjek minél messzebb.Ez tart még életben semmi más!!!