Mi lehet az oka annak hogyha jól esik pusztítani magam?

Régebben még a tinédzser éveimben volt depressziós időszakom, bántottam is magam. aztán egyszer jött egy nagy pofon ami miatt össze kellett szednem magam, azóta nem volt ilyen. Felnőttem, máshogy állok a dolgokhoz, nem igazán szoktak már depresszív gondolataim lenni. Viszont azt vettem észre hogyha valami rosszabb történik velem vagy valami olyan ami bánt, önpusztítás a kezdek. már eszembe se jut bántani magam szándékosan, viszont tudatalatt is olyan dolgokat csinálok amivel tudom hogy ártok magamnak, és hiába ismerem fel hogy ez nem jó mégis jólesik csinálni. Most pl. pár hete történt valami amit nehezen dolgozok fel, és azóta alig eszek iszok, általában addig edzek ameddig már nem fáj mindenem fizikailag, rengeteget cigizek, rengeteg frontint szedek. Nem segítenek igazából ezek a dolgok, és tudom hogy csak pusztítom magam ezekkel, de mégis jobban érzem magam a tudattól hogy ezt csinálom magammal. Mégis mitől lehet ez? És hogyan tudnék ezen változtatni?