Akiknek évek óta, hosszabb ideje rossz az életük mitől várják majd a változást?
Hosszú ideje húzódó (legalább is ezt hittem, hogy csak ez) munkahelyi kiégéstől elkezdtem időnként rosszul lenni. Néha megszédültem, kezdtem étvágytalan lenni, egyre csendesebb voltam.
Aztán egyszer olyan szinten rosszul lettem, hogy elvitt a mentő. Akkor kimerültséget állapítottak meg, azt mondták pihenéses táppénz.
Nem lett jobb 1 hónap után sem, felmondtam a munkahelyen. Fél évig kb. semmit se csináltam, gondoltam biztos valami súlyos a kiégés. Semmivel se lettem jobban, csak már szorongtam amiatt is, hogy nem dolgozok és mikor leszek újra munkaképes.
Aztán elmentem pszichológushoz, és csomó dolgot tártunk fel közösen amiről kiderült, hogy tévesen ítélem meg, rosszul gondolkozok. Túlagyalok dolgokat stb. De mikor első pár alkalommal voltunk, akkor azt hittem, hogy még mindig csak a kimerültségtől vagyok mentálisan leszívva, bár 12 óra alvásokkal nem jött helyre, akkor valami gebasz csak volt.
Utólag bánom is, hogy ennyi időt eltöltöttem abba bízva, hogy az idő helyre hozza. Más is van így, vagy ki miért húzza-nyúzza, hogy változtatni kell, mert nem véletlen van az a rossz állapot, ami régóta fennáll?
válasza:Én is voltam, vagyok így, de én már beláttam, hogy bár az idő néha tényleg segít, a problémákat nem oldja meg. Én teljes életmódváltással próbálom jobb irányba terelni a dolgokat (káros szenvedélyek elhagyása, sport, egészséges életmód), és bízom benne, hogy ezzel párhuzamosan mentálisan is megerősödöm.
Nálad végül mi volt a kiváltó ok, mert az nem jött át teljesen.
A kimerültség annyiból volt igaz, hogy a kevés / rossz alvás rontott a stressz feldolgozásában, és egyre érzékenyebbé váltam vele szembe.
A valós okok mögötte: kialakult önbizalomhiány, önmagam megítélése túl negatívan. Kilátástalanság a jövővel kapcsolatban. Túlzottan függtem a munkámtól, az adott egyfajta önbizalmat. Tehát nem az önmagam értékeiből merítettem energiát, hanem a pozíciómból. Mivel felmondtam ez után ez is elveszett. Ezt a pszichológus segítségével kognitív terápiával helyreraktuk.
Plusz volt egy enyhe hipochondriám ami mikor jöttek ezek a testi tünetek megijesztettek és ez is rátett egy lapáttal, hogy rosszul legyek.
Igazából sorolhatnám még, de röviden ennyi.
válasza:köszi a választ!
és szabad tudni, hogy most hogy vagy?
Most már jobban, de voltak minimális visszaesések, de nem olyan súlyosat kell elképzelni, hogy nem tudtam kikelni az ágyból.
De nekem kellett a környezetváltozás is, én elköltöztem másik városba, korábban egy kis városban éltem, ami már nagyon monoton volt és ebbe is belefásultam.
Százalékos mértékben 80-90%-ot mondanék. Persze vannak jobb és rosszabb napok.
Pszichológus sokat segített. De már akkor is éreztem a javulást amikor csak beszéltem róla, hogy milyen problémáim vannak. Pedig először azt hittem, hogy attól is rosszul leszek, hogy valakinek meg kell nyiljak a gondjaimról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!