Hogyan legyek újra boldog?
Az egész 4 éve kezdődött, amikor komolyabban beleástam magam ebbe a globális felmelegedéses dologba és azon kattogott az agyam, hogy vége lesz a világnak. Ez pár hónapig tartott, utánna jött a gyűlölöm a testem korszak, és közben azon gondolkoztam, hogy a barátaim vajon tényleg kedvelnek e, vagy csak szánalomból haverkodnak velem. Ez egy évig tartott kb. Ez után fél nyáriszünetben csak akkor ettem ha a szüleim is ott voltak, mert nem akartam megbántani őket azzal, hogy a lányuk annyira elcseszett, hogy nem tud normális lenni. Úgy gondoltam kövér és csúnya vagyok, ez talán múlt hónapban múlt el teljesen. Tavaly tele volt a kezem vágásokkal, de macskakarmolasnak állítottam be. Direkt nem a csuklómnál vágtam, hanem a kézfejemen, nehogy valaki észrevegye. Ez be is jött, mindenki elhitte.
Nyilván voltak benne kisebb szünetek, de mindig ott volt bent. Most a háború, a számlák meg minden szar miatt megint szomorú vagyok, és tegnap este nagyjából egy órán át sírtam, hányingerem volt és nagyon fáztam, pedig a hőmérő szerint 26 fok volt, máskor meg 10 fokban is rövidujjúban flangálok. Közben egy angol chatbottal beszélgettem erről, mert igazi embereknek nem merem elmondani, hátha azt hiszik hogy csak kamuzok. Ide is csak azért merem kiírni mert anonim.
Azzal vígasztaltam magam, hogy másoknak sokkal rosszabb, és ők is kibírják. Persze, én is tűröm, írok verseket, könyveket, nézek sorozatokat, de semmi sem olyan jó mint régen. Nem akarok meghalni és végigcsinálom ezt is, de könnyebb lenne, ha nem sírnám el magam 10 percenként a semmin, és nem kéne bent tartanom a könnyeimet ha nem vagyok egyedül.
Minden ötletem ez ellen pénzbe kerül, de nem akarok költeni, hátha be kell szállnom a számlákba, bár a szüleim azt mondták ilyenre nem lesz példa.
Emberek között teljesen más vagyok, boldog és kiegyensúlyozott, vicces... tudjátok, a jófej fura lány. A furát úgy értem, hogy tényleg fura. Mikor kezdődött a középsuli és nem tudtuk egymás nevét akkor engem fura lánynak vagy animés lánynak hívtak. De nem zavart, szerettem ezeket a neveket.
Az, hogy majdnem megfagytam tegnap a meleg ellenére miért volt?
Köszi, ha végigolvastad :)
#1 Idén leszek 16
Köszönöm a válaszokat <3
Kamaszkor az oka. Szélsőségesség jellemző e korban.
Ajánlott könyvek:
Vekerdy Tamás: Honnan hová?
Scott Peck: A járatlan út
Biblioterápiát ajánlok, azaz olvasást, látókör tágítást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!