Hogyan ne gondoljak folyton a halálra?

Nekem ilyen kisgyerekként volt. Durva amúgy így visszagondolva, hogy ilyen 8-10 évesen ilyeneken gondolkodtam...

Volt hogy így feküdtem és arra gondoltam, hogy mi a fenének csinálok tulajdonképpen bármit is, hiszen egyszer vége lesz mindennek és csak a sötétség marad. Amikor a tanulásról is volt szó, akkor is csak arra gondoltam, hogy és aztán minek? Mit érek vele, ha majd egyszer úgyis meghalok? Mintha feleslegesen tanulnál, hisz úgyis megszűnik majd minden.

Nyilván gyerekként még nem láttam át, hogy miért érdemes tanulni, csak mondom, hogy nekem már 8-10 évesen voltak ilyen gondolataim.

Igazából azért gondolsz erre az egészre, mert nincs célod és túl sok az időd. Ha lenne egy célod, amiért mindennap tenned kell és szívesen is teszel érte, kitölti a napjaidat az hogy dolgozol és mellette élsz, akkor igazából nem marad időd ilyen dolgokon gondolkodni és legfőképpen eszedbe sem fog jutni, hiszen a céljaid és a mindennapjaid fognak lekötni.

Ez nihilizmus inkabb, keverve egy kis halal-koncepcioval.

Talan kellhet pszichologus - de eleg lenne egy szemleletvaltas...

Oszinten egy pszichologus ha nem zavar a penz akkor menjel egy perkalj 20 - 30 ezr Ft-ot egy olyan dologra amit te is meg tudnal valtoztatni magadtol.

Mindenki gondol parszor erre, ez termeszetes, a legvegen semmi ertelme semminek. Persze ha nagy kereszteny vagy akkor lehet mashogy velekedsz.

Nekem is ilyen gondolataim vannak de én már majdnem 30 vagyok

Valóban minek csinálni bármit mikor egyszer(az én szar genetikammal hamar) úgyis vége lesz?

Minek utazni, enni?

Ugye sok ember a szexet mondja hogy jajj az a legjobb dolog, de én semmitől nem undorodom jobban annál…

Nincs értelme semminek, de úgy meg kevésbé van ha szar, beteg családba szuletsz és nincs kiút

Hát ha szerinted azért felesleges bármit is csinálnod mert senki nem fog emlékezni rád akkor az gáz. Miért kéne hogy emlékezzenek? Miért kéne maradandót alkotnod vagy kinek?

Én se csináltam eddig semmi olyat amiről azt gondolnám hogy annyira emlékezetes dolog lenne. Van egy szakadt kotla autóm meg egy ház részem de azt is úgy örököltem és kis érdekel? Amég élek addig élvezem ha meg halok utána meg már kit érdekel hogy ki emlékszik rá vagy ki nem? Én direkt ezért fogok majd csináltatni egy papírt hogy a halálom után mindenem legyen az államé. Rám ne azért emlékezzen valaki mert én hú de nagyot alkottam. Rám olyanok emlékezzenek akik a személyiségemet ismerték/szerették nem azt ami jár utánam.

Persze mert te nem vagy ez a típus

Viszont van az a típusú ember aki vágyik arra hogy maradandót alkosson és ha nem sikerül akkor jön a depresszió