Hogy tud segíteni a pszichológus olyan problémán ami nem megoldható?

Egyik sem olyan, amin nem lehetne segíteni. Ezek mind azért nem megoldható problémák, mert Te annak látod.

Csak át kell értékelned dolgokat, más szemszögből megközelíteni stb.

A halálfélelem. Nem, nem fogja tudni megmondani az örök élet titkát. De abban lehet hogy tud segíteni, hogy te magad hogyan kezeld azt a félelmet, hogy a szeretteid meghalnak egyszer, vagy azt hogy te magad meghalsz. Mert az a nem mindegy, hogy hogyan kezeled. Rá nyomja a szorongás a bélyegélt a minden napjaidra, az egész éltedre, vagy csak alkalmanként eszedbe jut.

A dolgokhoz való hozzáállásunk, személyes attitűdünk az, ami meghatározza az érzelmeinket, gondolatainkat, cselekedeteinket, életünket.

"az hogy valaki meghalt az nem a hozzáálláson múlik"

. Hát, ez egy fantasztikus felismerés, de senki nem is állította az ellenkezőjét.

Emberek meghalnak, de nem tűnik fel, hogy mindenki máshogy néz szembe ezzel? A halál elkerülhetetlen. Arra viszont van hatásod, hogy hogyan éled meg.

"Vagy nem tudom elképzelni hogy ezzel mi mást tudna kezdeni."

. Pl. megtanulja hasznosítani az empátiáját, és elmegy önkéntesnek, ugyanakkor beláttatja vele, hogy egyedül nem tudja megváltani a világot, minden szenvedéstől nem tudja megmenteni a világot, ezért a saját érdeke megtanulnia megőrizni a józan eszét.

Segíthet neki a pszichológus elfogadni a halált, mint az élet elkerülhetetlen részét. Ugyanúgy meg fognak halni emberek, a szeretteid is. De nem szükséges, hogy ez hónapokra, évekre letaglózzon.

A kóbor állatokra ugyanez vonatkozik.

Nekem például az a feldolgozhatatlan, ha egy kicsi gyerek magára hagyva, egyedül szenved. Ma is eszembe jutott egy ilyen sztori, és majdnem elsírtam magam az utcán, pedig a világ másik felén történt, napokkal ezelőtt az újságban olvastam. Valószínűleg nem normális a reakcióm, és egy pszichológussal talán ki tudnánk deríteni, mi okozza (pl. újszülöttként a kórházban elválasztottak anyától, biztosan rossz volt egyedül, és belém ivódott a reménytelen szenvedés, hogy hiába sírok, anya nem jön). Ha ezt feldolgoznám, akkor is halnának meg babák szenvedések közepette, de engem ez kevésbé taglózna le, vagy nem irreális mértékben.

"Miért ez a támadó hangnem?"

. Belevetítesz.

A 2. válaszoló nagyon világosan leírta, hogy nem a halál elkerülése a cél, hanem hogy hogyan áll hozzá az illető. Ezután nézd meg, Te milyen "átgondolt" választ vetsz oda...

"Hát gyanítom pont ez zavarja az illetőt, hogy szeretne segíteni de nem tud."

. Na, akkor végre belátod, hogy a probléma nem a világgal van, hanem azzal, ahogyan hozzááll az illető. Ezen segíthet tanácsadó, esetleg pszichológus.