Bipoláris vagyok, nem múlik a depresszióm. (?)

Hát igen. Ugyanez a cipó. A TB-sek nagy része bunkók, flegmák, hanyagok, idősek és nem képzik tovább magukat, de ők tudják a legjobban 1960-as tanulmányaikból.

Pl. az enyém sokszor elfelejt támogatást írni 2 dbz gyógyszerre, fizethetek 16 000 forintot. Hívhatom fel amikor már nem rendel és nincs gyógyszerem. Tök jó. Pregabailnt ne is ismerte szorongásra. Clobazamot sem. Pedig ő neurológus is egyben.

70 éves létére szenilis is és rosszul hall, nincs készülék.

Konzultáción sorolom mi kell. Lassan mondom hány doboz, mg, és kérem szépen, hogy támogatással ha lehet mert van rá. Erre sokszor elküld a picsába, szó szerint, volt hogy ordibált velem hogy a fszáig van a munkával (hétfő volt).

Aztán hát nem elfelejtett egy gyógyszert felírni? Nem. Felírt egy drágábbat, plusz nem támogatott. Pedig tudja, hogy mínuszban vagyok és mondom neki, hogyha nem ír támogatást nem tudom kifizetni.

A jó orvosok már leléptek. Ennél csak rosszabb lesz. Befeküdni értelmetlen, csak telenyomnak antipszichóval, rivotril vagy ami van, 2 hétig nézed a plafont és ugyanott tartasz.

És ezek után meg menj dolgozni, végezd a munkád, szerezz megértő párt, legyél felelősségteljes, legyél produktív, örömteli, élvezd az életet.

Barátok, haverok, ismerősök is elvártak ugye szülők által meg szakemberek által. Én vagdosom magam pl. háziorvosom annyit mondott ez önsajnálat semmi több.

Már fáradt vagyok... az ellenállhatatlan gravitáció, akármerre megyek, nézek, akármire gondolok, mindig egy út hamis reményhez vezető út van.

Egy út van, amit én "antibiotikumnak" nevezek, ami minden életformának véget vet ami bennem van most már. Már kifogytam a lehetőségekből. Ezért próbáltam már 5x. A 6. az utolsó.

Nem sértésként, de a borderline brutális.

Viszont talán arra a terápia segíthet ha rádjön a dühös - depressziós - bizalmatlanság állapot (közös néven neurotikus/neurózis). Szintén kezelés-rezisztens. Mert az egy személyiségzavar.

Ezekre nincs gyógyszer sajnos vagyis csak nyugtatók, hangulatstabilizálók Rivotril, Xanax, Lamictal(nem lamolep! hatóanyag persze lamotrigine).

Antidepik, antipszichók max szedálnak meg mellékhatások és minek. De mivel Bipol1 is vagy, ezért lehet az is kell.

Hát nagyon nem irigyellek, sajnálom. És sajnos ezek sosem javulnak. Ha a gyógyszer hat, az is csak egy ideig, szervezet hozzászokik. Váltani kell - kellemetlen és mire megtalálod a jót, lehet 1 évnyi munkanélküiség meg a szerencsétlenséggel velejáró dolgok.

Ezt vagy bírod, vagy ez bír téged. Tőled függ? Tőle függ? Szakemberek szeretik azt mondani, hogy tőled függ, könnyű hibahárítás - ő nem tud gyógyítani, kezelni, de elkéri a pénzt ezért téged okol rendszeresen, 5 pszichológusnál voltam és 6 pszichiáternél, 2 különböző pszich. osztályon zárton és nyílton.

A mai helyzeteket ítélve csak akkor menj be ha borzasztó kritikus állapotban vagy.

Én személy szerint kerülöm az osztályt minden áron. Nincs higiénia, veszélyes emberek, szomorúság mindenhol, néhány zárt osztályút kiengednek nyíltra mert nincs hely, ami nagyon felelőtlen, ők veszélyesek, lopások, bunkó nővérek és még sorolhatnám. Orvosok meg látni sem akarnak.