Nem éreztétek kellemetlennek az első alkalmat pszichiáternél?

Kellemetlen volt beszélni a problémáimról, mert nem szoktam hozzá. Kicsit feszengtem és szorongtam, de neki ez a munkája, naponta találkozik ilyen esetekkel. Rövid volt nagyon, nem annyira érdekelte, hogy mi áll a háttérben, pusztán a tünetekre volt kíváncsi. Azt is meg kell szokni, hogy ő nem pszichológus, nem fog különösebben lelkizni. Felállított egy diagnózist, először elküldött vérvételre és kardiológushoz (magas volt a szorongás miatt a pulzusszámom). Először próbálta a testi okokat kizárni, amint ezt megtörtént, akkor írt fel gyógyszert és átirányított egy pszichológushoz. 3 havonta kell kontrollra járnom, megkérdi hogy vagyok, mondom, hogy jól, aztán felír újabb 3 havi gyógyszert.

Nekem sokat segített a gyógyszer, de mellette a pszichológus is. Vele beszéltük át, hogy mi okozza a problémáimat és hogyan tudok megbirkózni velük. Én is sztk-ra járok, nem magánhoz. Összességében pozitív tapasztalataim vannak, kedvesek, segítőkészek.

Nem mert sietett es leszart.

Es a szavaimat kicsavarta hogy valamit irjon, fel igazsagok, kicsipet szavak turmixa ami elegge morbid es nem fedi a tiszta igazsagot.

Ezert soha nem akarom megmutatni a csaladtagoknak, hogy mi van odairva, mert undorito hogy nem hallgattak vegig max 15% fullel es a maradekot meg kitalaltak.

Igy lettem major depressziosbol ál-skizofren, meg minden hulyeseg.

Gratulalok magyar orvosok, minden tiszteletem.