Nem bírom most már tovább, mit tegyek, nagyon ideges vagyok?

Most már sajnos betelt a pohár. Visszagondoltam a 18 éves kor előtti élményeimre..anyukám sosem nevelt, apámat egyszer láttam. Nagyszülők neveltek fel, akik nagyon szigorúak voltak de sok mindent megadták, az tény. Viszont tőlük is kaptam becsmérlést rengeteget és azt is hallgatom kellett hogy folyamatosan veszekednek. Aztán mikor 15 éves voltam 2006-ban, a nagymamám meghalt, előttem. Utána teljesen kiszolgáltatott helyzetben voltam, a nagypapám kórházba került és ekkor kijött hozzám a gyámügy és megfenyegettek hogy vagy kollégiumba költözök mert egyedül nem maradhatok, vagy hivják a rendőrséget. Utána elhelyezték egy nevelőotthonba ahol mindenki csak bántott, folyamatosan szökésben voltam, a nagypapámhoz menekültem, de közben egyfolytában keresett a rendőrség mert köröztek a szökés miatt. Kénytelen voltam beszedni a nagypapám gyógyszereit hogy ne szenvedjek, Andaxin, Tiapridal, stb. Közben pedig csak folyamatosan sírtam hogy nekem csak szülők kellenek hogy ne kelljen szenvednek, ide oda hánykolódtam mindenki csak megalázott, bántott, és nem volt mellettem senki aki segített volna, így telt el az egész kamaszkorom. Most még, szkizofrénia, téveszmék, gyógyszereket szedek, rengetegszer voltam pszichiátrián és most annyira elöjöttek ezek a dolgok, hogy kénytelen leszek nagyobb mennyiségű Frontint bevenni, nem tudok megnyugodni, mert bántanak olyan emberek akiktől nem vártak volna. Eddig nem éreztem erre késztetést hogy kiírjam de nem bírom már tovább. Nem tudok a.pszichiáterrel beszélni ezekről csak 5 perce van rám állandóan, nekem most kellene valaki akihez kötődhetek aki megadja a biztonságot