Miért csinálom, és hogyan hagyjam abba ezt a fajta önszabotázst?

Kicsit adhd feeling.

Amúgy szerintem a környezet sokat számít ebben. Tedd magad olyan külső körülmények közé, ahol azok segítenek. Pl vonj be más ember, ez általában jó irány.

Én is irigylem azokat az embereket, akik csak ùgy nekikezdenek a dolgaiknak.

Az ő fejükben nincs blokk ezzel kapcsolatban.

Én azt javaslom, hogyha ingyen akarod megoldani, a problémáidat, hogy fogj egy tollat és egy papírt és ìrj le néhány dolgot, amit az elkövetkező 1 hétben mindenképpen megakarsz csinálni, de betartható, semmiképp sem radikális, (az is lehet, ha akarod), de az a lényeg, hogy tartsd be ! ! !

Ìgy értéke lesz az ìgéretednek, hiszen betartod.

(Valószínűleg tartom, hogy egy kicsit lusta is lehetsz, hiába vannak terveid...

Azonban ez az egyszerű gyakorlat segíteni fog ebben is.)

Az emberek àltalàban 2-féle fàjdalmat éreznek az életmódjukkal(!) kapcsolatosan. Az elhivatottság fájdalmàt, amikor neki kell làtni a dolgoknak, illetve a megbánás fájdalmàt, amikor lelkiismeretfurdalàsuk lesz, amiatt, hogy elfecsérelték az idejüket...

Szerintem nem is kérdés, hogy elhivatottabbnak lenni jobb, mint lustának.

Azért is ìrtam, mert én is épp most kezdtem bele az életmódváltásba, de már sokadjàra. Annyira hànyingerem lett magamtól, hogy semmit nem tartok be, hogy teljesen megváltoztam, kreáltam egy ùj embert, egy jobb verziót. Szerintem az élet értelme, hogy mindig sokkal jobbak legyünk és közben élvezzük a folyamatot.

Nem versenyzés ez, mert abban ki lehet égni, hanem önmagunk legjobb verziójànak megalkotása. A profik azonban tudják, hogy semmi sem tökéletes. Tehát tökéletes körülmények, időpontok nincsenek, kezd el most, azzal amid van és fejlődj.

Ez sok különböző dolog lehet.

Lehet "sima" depresszió. Lehet lustaság, lehet bármi más, ami jobban előtérbe kerül (akár valami pótcselekvések, vagy függés), lehet temérdek okból motiválatlanság. Lehet önsorsrontás. Lehet sok minden.