Pszichológus hány alkalom után kéne érezni a javulást vagy megvilágosodást?

A pszichológiának több iskolája, módszertana van, amik más-más módon nyúlnak a problémákhoz. Alapvetően mind beszélgetésre épül. Te csak mesélsz a problémáidról, a pszichológus pedig kérdez és a kérdéseivel tereli a beszélgetést, hogy körüljárja feltárja a problémáidat, így tudja kideríteni a megoldáshoz szükséges dolgokat.

A pszichológiai problémák többségét olyan neveltetési, élettapasztalati, viselkedési dolgok okozzák, amik a legtöbb esetben nem is tudatosulnak az emberben, hogy mit miért úgy csinál ahogyan. A pszichológus ezeket csak beszélgetés útján tudja kideríteni. Sőt megoldani csak te tudod őket, nem a pszichológus. Ő csak rávezetni tud arra, hogy felismerd a problémáid okát, megtaláld a megoldást rájuk, illetve ösztönözni tud rá, hogy változtass rajtuk.

A pszichológiának több féle iskolája és módszertana is létezik, ezek némileg máshogyan közelítik meg a problémák megoldását. Vannak olyan irányzatok, ahol inkább belefér, hogy a pszichológus helyzetgyakorlatokat csinál veled, feladatokat ad, valamilyen módszertant, technikát tanít neked a problémáid megoldására.

A klasszikus pszichológiai megoldás az szokott lenni, hogy nem diagnózist mondanak neked, nem kinyilatkoztatják, hogy mi a gondod és nem megmondják, hogy mit kell tenned, hogy le tudd küzdeni, hanem inkább rávezetni próbálnak, hogy te magad jöjj rá, hogy mi a megoldás, mit kéne máshogyan és hogyan csinálnod.

Ennek az oka, hogy ha a pszichológus oda áll eléd és azt mondja, csináld ezt, azzal sok esetben kevésbé tud a páciens azonosulni és még ha elfogadja is, akkor is a pszichológust fogja okolni, ha nem sikerül. Ő azt csinálta, mégsem segít. Pedig lehet, hogy csak nem eleget, vagy elég jól csinálja a páciens. Viszont, ha nem érzi eléggé sajátjának azt az utat, akkor nem fogja kellő lelkesedéssel, intenzitással csinálni.

Ha viszont a pszichológus nem tanácsol, nem utasít, csak kérdésekkel terelget, akkor magadtól vonsz le következtetéseket, te magad fedezed fel a dolgokat. Ő persze tereli, hogy milyen irányokba nézelődj. Ha valamire magadtól nem gondolnál, akkor arra megpróbálhat rávezetni, ha szerinte téves következtetésekre jutsz, akkor olyan kérdéseket tesz fel, amivel segít az álláspontod felülbírálni. Viszont mivel nem azt mondja, hogy tévedsz, hanem megkérdezi, hogy biztos úgy van, ahogy gondolod, mi van ezzel meg azzal az aspektusával, könnyebben felfoghatod és elfogadhatod, hogy mit kell tenned. Mivel így te magad jössz rá, hogy mit is kell tenned, így jobban tudsz azonosulni vele, jobban magadénak érzed.

Ismerek olyan pszichológust, aki pl. kimondottan megkéri a pácienseit, hogy őt ne ajánlják senkinek, mert neki az a tapasztalata, hogy akinek ajánlják, azokkal kevésbé eredményes a közös munka, mint azokkal, akik maguknak keresik őt meg. Aki veszi a fáradtságot, hogy utánanézzen, megkeresse és őt találja, az utána a terápiás munkába is több energiát fektet, jobban dolgozik a problémáin. Aki már arra sem veszi a fáradtságot, hogy megkeresse magának a pszichológust és eldöntse, hogy kihez akar menni, csak kér valakitől egy ajánlást, azok nagyobb eséllyel kezelik a terápiát is könnyelműbben, kényelmesebben - mindez persze nem tudatos, sőt nem is törvényszerű. Csupán ennek a konkrét szakembernek a saját tapasztalatai - vagy csak elmélete. Minden esetre ő így gondolja és így dolgozik.

"Utolso ne haragudj de konkretan a legtobb “szakember” szårt se er, ezt mindenki tudja aki valaha keresgelt mar."

Akarod mondani a legtöbbetek otthagyta őket hamar, mert a megváltást várta tőle valami varázsigével maximum 2 hónap után. ;)

Huscomb, van akinek tobb esze van annal, mint 1-2 evig jarni es tomni a zsebuket, majd megallapitani azt, amit 1 honap utan is lehetett mar tudni. De mindenki el tudja donteni, mennyi felesleges penze van, nemde? Egyszeruen erzi az ember, elmesz parszor es erzed, ilyen kurvå egyszeru. Ha errol valakinek kerdest kell kiirnia, akkor nem is kerdes, h nem johoz jar.

Varazsige meg… mindenki magabol indul ki. Te csak tomd a zsebuket a semmiert, de mast azert nem kell biztatni a fassagra.

"Huscomb, van akinek tobb esze van annal, mint 1-2 evig jarni es tomni a zsebuket, majd megallapitani azt, amit 1 honap utan is lehetett mar tudni."

Köszönöm, hogy legalább nem tagadod, hogy mi történt :D

"Varazsige meg… mindenki magabol indul ki. Te csak tomd a zsebuket a semmiert, de mast azert nem kell biztatni a fassagra."

Veled ellentétben nekem az elsővel sem volt probléma, mert én nem voltam ilyen fogalmatlan beteg. Én első alkalommal felvázoltam a problémát olyan mélységben, hogy a doki szerint másokat évek kérdése ennyire megnyitni. Ez a különbség közöttem, meg mondjuk a te fajtád között - én nem tőle várom a megváltást, és partner vagyok abban, hogy tudja végezni a munkáját.