Miért érzem magam otthon rosszul, de koliban meg semmi bajom?

Jelenleg 11.-es vagyok. Kollégiumban vagyok egész héten, csak hétvégén nem.

Mikor otthon vagyok hétvégén, akkor depresszív és agresszív vagyok. A fél napot az ágyban töltöm. Nem alszok sokat, általában 7-8 órát alszom. Lefekszem úgy 10-11 körül és felkelek hét óra körül, de általában nem kelek ki az ágyból. Csak fekszem féltízig. Aztán felkelek és a "reggeli" rutinomat megcsinálom. Egész nap kedvetlen vagyok. Nincs kedvem semmihez és szinte mindenért harapok. Ez azért is fura, mert itthon nincsenek problémák a családban.

Ha kollégiumban vagyok, akkor ilyen nem szokott előfordulni. Mondjuk lehet azért, mert nincsen rá időm, de akkor is furcsálom. Ott nem szoktam agresszív lenni. A suliban nyugodt és csendes vagyok. Vannak barátaim, de arról vagyok ismert, hogy szorongok az emberek között. Lehet azért sem mutatkoznak azok a jelek, mert jobban odafigyelek arra, hogy mit csinálok.

Ha egyedül vagyok, akkor semmi problémám nem szokott lenni, mert akkor egyszerűbben el tudom magam foglalni. Pl.: gitározás, éneklés, rajzolás meg minden más fasság. Akkor boldog vagyok. Viszont mikor vannak körülöttem emberek, akkor kevesebb dolgot tudok csinálni. Ilyenkor általában a telefonomon böngészek és azon keresztül fedezem fel a világot. Szeretek tudni a világ rejtéjeiről a legendákról, amik nem mindig igazak és a valós világról is, ami sokszor kegyetlen.

Mostanában kicsit elveszettnek érzem magam. Vannak terveim a jövőre nézve, de jelenleg olyan haszontalannak érzem az életemet. Ahogy egyre több információt próbálok magamba szívni és egyre jobban megismerem a világot, úgy egyre jobban kezd minden értelmetlenné válni. Általában jó vagyok saját magam ismeretében, de most nem tudom eldönteni, hogy ez csak egy kisebb leejtő, vagy a gödör síksága. Sajnos ez már egy hosszabb ideje tart. Kezdem elveszíteni az időérzékemet. Nem tudok figyelni, mindent elfelejtek. A tanulás is nehezen megy mostanában. Úgy érzem, hogy túl gyorsan halad előre az idő és nem hagy nekem esélyt arra, hogy feldolgozzam mi minden történik körülöttem. Lassan kezdek egy érzelem mentes bábbá válni, akit az események sodornak. Egyre többször csak bámulok ki a fejemből. Ugyan azt csinálom nap mint nap. Kezd szürke lenni a világ és érdektelenné válni.

Mit tegyek, hogy eltűnjön ez az érzés? Sajnos az iskolai időszakban nem tudtam a rutinomon változtatni, mert minden időhöz volt kötve, de talán a nyáriszünetben. Viszont attól félek, hogy nem fogom tudni rábírni magam a változásra. Hasonlít az újévi fogadalomhoz, amit úgy se tart be senki. Tudtok valami tanácsot adni? Mit tehetnék, ami motivál? Tudtok ajánlani valamit? A mentális egészségemet szeretném megtartani, mert semmi sem rosszabb egy szétesett elménél.