2 éve vagyok itthon, de még most sincs motivációm semmihez se?

Voltam ebben a helyzetben, mintha én írtam volna pár év, és ki lehet belőle jönni, mindenféle gyógyszer stb. nélkül. Viszont tényleg ki kell lépni a komfortzónádból, és lépéseket tenni a változáshoz, a legkissebb is számít. Én úgy kezdtem, hogy csak elmentem sétálni minden nap, aztán annyira megszerettem, hogy már nem bírtam nem sétálni minden nap 2-3 órát, aztán úgy döntöttem elmegyek megcsinálom a Caminót, ezután leváltotta a sétát a futás, de próbálkoztam biciklivel, görkorizással is, elkezdtem dolgozni, ami a LEGNAGYOBB segítség volt, hogy úgymond "kijöjjek a saját fejemből".

Aki azt írja, hogy minél többet vagy ilyen állapotban, annál nehezebb elindulni, de csak elkezdeni nehéz és arra kell rászánnod magad, a többi már jön magától.

Az is nagyon fontos, hogy szocializálódj! Nem szabad egymagadban lenni folyton, a saját gondolataiddal, nagyonis jót tesz, ha másokkal vagy, más véleményeket hallgatsz, beszélgetsz, stb.

Keress melót, ha az nem megy, önkénteskedj. Menj el te is sétálni. Igazából bármi jó lehet, a lényeg, hogy mozdulj ki, nem kell túl megerőltetőnek lennie, sőt, ne legyen túl sok kezdetnek, mert így könnyebben fogsz tudni ragaszkodni hozzá a kezdetben, utána pedig lehet növelni a kihívást.

Ha szeretnél beszélgetni, írj nyugodtan. És sok sikert kívánok! Hidd el, lehetséges!