A nehezebb napokon szedhetek több gyógyszert?

Tegnap anyám lekicsinylően beszélt a gyerekkoromról. Nem értette, hogy milyen súlyos volt. Nagyon zavart és sértett. Egy regény formájában öszegeztem neki nagyjából, hogy mi volt. Lásson tisztábban. Akkor már azt mondta, hogy a szíve szakad meg és megérti, hogy miért ilyen nehéz nekem.

Bipoláris zavart diagnosztizáltak. Napi 200 mg lamotrigin és 0,75 mg frontin.

Edig jól voltam. Lehet a tegnapi események felkavartak. Ma már semmit nem ér a gyógyszer. Éjjel rémálmom volt, ahol újraéltem a gyerekkor borzalmát.

Nem ihatok, nem szedhetek több gyógyszert és nem tehetek semmit, hogy jobb legyen. Nem sportolok és nem eszek, mert nem akarok. Nem is érzek késztetést rá. Gyerekként agyonvertem a lábam hasonló helyzetben. Amikor félrekezeltek antidepreszánssal és nem ért semmit, agyonvertem a lábam. Most gyengének érzem a gyógyszert és nincs lehetőség, hogy megkönyebüljek. Úgyhogy agyonverem a lábam. Ez talán valamenyit segít.

Ezeken a napokon van segítség? Említették a napló írást. Hogy kiírjam magamból. Nekem az csak felszinre hozza a roszakat és még nehezebb lesz.