Pszichopatává/szocipatává lehet válni ha valakit sok trauma/negatív élmény ér?

Torzulhat a személyiségük a sorozatos traumák hatására.

Pl. akit gyerekkorában végig vertek, sanyargattak, nem kapott szeretetet, törődést, “kiölhetik” a lelkét, az idegrendszere tönkre silányul.

Szociopatává lehet válni, pszichopatává nem.

Ted Bundy például szociopata. Bosszúból lányokat ölt meg. Nőgyűlölet miatt.

Jeffrey Dahmer borderline személyiségzavaros volt. Félt, hogy elhagyják a melegek, ezért megölte őket, hogy ne hagyhassák el.

Hitlernek nárcisztikus személyiségzavara volt ... erős szégyenérzete volt, ezért egy hamis képet fantáziált magának: hogy ő egy született vezérnek kell lennie, és az emberek engedtek neki.

Én is nárcisztikus vagyok.

Szerintem igen.

Még az is lehet szerintem, hogy hosszú ideig empátiamentes, gonoszkodó állapotba kerülsz, mert annyira le vagy terhelve és annyi fájdalmat hordozol, hogy nincs benned tér a másokkal való együttérzésre. Viszont, ha megszűnik a terheltséged és még nem hasonultál meg magaddal, akkor visszatérhet az együttérző készséged.

"Viszont minden esetben kell erre egy hajlam, tehát pl. a családban már volt valamilyen mentális betegség."

Nekem az a gyanúm, hogy legtöbb esetben a genetikai hajlam annyi, hogy vannak génszekvenciák, amik alapján rendesen felépülhetne az idegrendszer

, amennyiben az anya nem lenne szarrá flusztrálva, nem menekülne a környezeti terhelés elől alkoholba, drogokba.

Bírom, hogy mentális betegségek genetikai öröklődését ikerkísérlettel próbálják bizonyítani. Valahogy úgy, hogy az egyik ikret levállasztják kiskorában anyáról, nevelő szülökhöz adják, majd pedig nézik, hogy statisztikák alapján csak 20%-al kisebb valószínüséggel jelenik meg a betegség.

Az nekem ezzel a gondom, hogy van magzati létélmény is, nem mindegy, hogy miket él át az anya, amíg várandós. Ha például végig erős félelemben van, az valószínű nem fog túl jól hatni a magzati fejlődésre.

Talán ezt a témakört részben érinti a neuroplaszticitás: [link]

A "tudomány" már 150 éve is határozottan megmondta, hogy mi öröklődik genetikailag és mi nem, miközben a humán genomot csak pár évtizede tudták szekvenálni.

Szerintem nagyon kevés az a "tudós", akinek odaadhatnám egy elvileg működőképes, de nem létező, élőlény specifikációját és elő tudná állítani azt a génszekvenciát, ami alapján az élőlény létre tudna jönni.

Inkább csak elkülönülsz az érzelmeidtől olyankor. Ugyanúgy megvannak. A különbség egyrészt a megélés, ami vagy csökken, vagy "kikapcsol" adott szituációkban, vagy esetleg teljesen elveszted. De az érzelmek nem mennek sehova, mindössze tudattalanok, és mélyről határoznak meg, rendszerint feloldatlanul, komoly beragadásokat okozva. Ebbe még az is belefér, hogy fóbiákká vagy téveszmékké alakul végül a nagy góc, amit cipelsz anélkül, hogy bármi fogalmad lenne arról, miket csinálsz valójában. Talán nem okos dolog vágyni erre.

Zen irányba menj szerintem, ha feszültségmentességet keresel! Nem a harc a termékeny belső irány, hanem a megengedés, legalábbis kezdetben.

Szerintem igen lehet,de ahhoz olyan alap személyiségnek is kell lenni.Nevelőanyámat folyton verte az apja,meg egyéb dolgokat csinált vele.Ő pszichopata lett ,durva dolgokat csinált velem.

Én "csak" Borderline személyiségzavaros,PTSD-s,depressziós,alvás evés zavaros,pánikbeteg lettem.De én nem birom elviselni ha egy ember szenved.Muszály segítenem,tennem valamit egy idegen melett sem tudok elmenni,ha látom,hogy segítségre szorul.