A terapeuták hogy bírják elviselni a borderline pácienseiket?

Azért ne úgy képzelj el egy borderline-t, hogy ő heti 168 órában mászik mások idegeire. Van köztük, aki a munkahelyén visszafogja magát, csak a családja, párja, barátai kapják az áldást, szóval az nem lehetetlen, hogy a terapeutának heti 45-50 percben az elviselhezőbb arcát mutassa.

Egy volt iskolatársam egy ideig nálam is lakott, szóval nem kell ezt misztifikálni, meg kell húzni a határokat, igyekezni kell jó hatással lenni rá, és ehhez még szakembernek sem kell lenni. Szakembertől meg elvárható, hogy rohadt magas óradíjért tudjon mit kezdeni egy bordival.

Nagyon jó kérdés...valamivel szeretnéd még ekézni őket???

Az meg, hogy a terapeutàk hogy viselik el őket annyira buta kérdés, mint megkérdezni, hogy a fogorvos hogy viseli el hogy kihúz egy fogat, vagy a bőrgyógyász hogy tud olyan gusztustalan anyajegyek levenni. Ez a dolga!!

Az a helyzet, hogy egy Borderline egy szakembernek azzal áll elő, hogy neki nincs is tudtában, hogy van-e mentális problémája, most akkor miért is van ő itt? Ebből is érzékelheti a terapeuta, hogy személyiségzavara lehet, nem pedig betegsége.

Folyton olyan képet adnak elő a borderline-ok, amit a másik fél szeretne, hogy lásson ... így hát ha rossz a szakember, azelőtt meg se fog nyílni egy borderline.

Manipulatívak.

Ahogy én tudom vannak olyan szakemberek,akik szeretnek személyiségzavaros emberekkel foglalkozni viszont depressziósokkal vagy a "keresem az utam " páciensek nem jelentenek kihívást Nekik vagy túl unalmasak stb.

Egy pszichológis tudja (aki jó szakember),hogy hol húzódnak a határai annyi és olyan beteget vállal amennyit elbír.Ha Valaki még is sok lesz,akkor azt tovább adja.