Szerintetek az probléma, ha egy pszichológus/pszichiáter elérzékenyül, vigasztalja, ölelgeti a pácienseit?

Nekem pont ilyen pszichológusra/pszichiáterre lenne szükségem. A mostani nagyjából le se szr engem érzelmileg. Állandóan hívom, leveleket küldök neki és nem hajlandó válaszolni. A terápián meg folyton csak hülyének néz engem. pl: Mondtam neki hogy fél óráig kerestem a telefonomat aztán rájöttem hogy a zsebemben van. Erre elkezd röhögni rajtam meg hogy "okos" vagyok ilyen gúnyosan mondja.

Vittem neki már könyvet, filmet pendriveon, virágot, három kiló grépfruitot azoknak nagyon örült de még egyszer sem ölelt meg nem hogy sírt volna.

Ne haragudj az offért, de mi a sorozat címe? Érdekelne!

Egyébként, hogy a kérdésre válaszoljak, valóban nem szabadna ezt csinálnia a terápiákon. De én sem értem miért, szerintem sok embernek, pont hogy az ilyen mértékű odafigyelés, ölelés is segítő célzatú lenne. Főleg azonos neműeknél, ott nincs mit belemagyarázni.

Kétfajta terápiás hozzáállás van: a hideg, apai, távolságtartó - és a szerető, elfogadó, anyai. Feldmár írta le ezt a megkülönböztetést és ő az utóbbit műveli. De szerintem ennek sem része a fizikai kapcsolat, érintés feltétlenül.

Valószínűleg jobban járnál egy "feldmáriánus", őt követő pszichológussal.