Hogyan mondjam el a 3 éves lányomnak, hogy meg fog halni a barátja? Mit tudok tenni? Hogyan kommunikáljam?

Sajnálom a kislányt, de le kell ülni és őszintén elmondani neki, mert egy "hazugsággal" csak azt lehetne elérni, hogy utána nem lenne bizalma.

Ha most elmondanád neki, azért lenne jobb mert (jobban) fel tudna készülni rá

Ha csak akkor mondanád el neki, akkor legalább addig nem szomorkodna rajta...

A 2. válaszolóval értek egyet. Egy hároméves - hiába nagyon okos - még nem képes olyan absztrakt fogalmakat megérteni, hogy 'hamarosan', 'nemsokára' stb. Szerintem sem érdemes erre "felkészíteni", az túl nagy terhet jelent neki, és nem is tudja hova tenni. Inkább akkor érdemes vele beszélni, ha meghalt a kislány. Akkor el lehet mesélni, hogy nagyon beteg volt, ezért elköltözött a felhők közé/mennyországba/egy másik világba, ahol nem fáj neki semmi (világnézettől függ, hogy épp hogyan fogalmazol, de valamit érdemes köríteni hozzá, mert azt sem tudja értelmezni egy ilyen korú gyermek, hogy valaki "nincs többé").

Ajánlok egy könyvet a témában: Shona Innes: Az ​élet olyan, mint a szél. A halálról, az elmúlásról mesél a gyermekeknek, gyászfeldolgozó csoportokban is szokták ajánlani ezt a kis olvasmányt.

Biztos nem mondanám meg neki. Nekem nagypapám elég sokáig haldoklott kórházban. Tudtam, hogy meg fog halni hamarosan. A végére minden telefoncsörgésre összerezzentem, hogy biztos most jön A HÍR. Egy nyugodt percem nem volt. Pedig én felnőtt ember vagyok és már akkor is az voltam.

Egy 3 évesnek semmi időérzéke, akkor se, ha 6 éves az értelmi képessége. Az összes találkozás előtt és után az lenne a fejében, hogy meghalt?