Létezik olyan hogy valaki káros szenvedélyek nélkül, szimplán csak “várja” a létezése végét?

Semmilyen káros szenvedélyem nincs. Jelenleg az öngyilkosság szélén állok. Járok pszichológushoz, de még most kezdtem. És ritkán is van időpont...

De ez nincs összefüggésben azzal, hogy nem iszok alkoholt pl. Nem cigizek, soha ki sem próbáltam.

Nem szedek gyógyszert, csak ha nagyon muszáj.

Hónapok óta nem gyújtottam rá, valahogy nem is hiányzik, pedig volt időszak, amikor egyiket szívtam a másik után.

Néha borozgatok, de sosem ütöm ki magam.

Én is várom, hogy vége legyen. Sokat gondolok rá, hogy tennem kéne érte.

Úgy érzem, elfáradtam. Már nincs bennem harag, sem gyűlölet, vagy egyéb negatív érzés. Amit akartam, elértem, pedig minimalista vagyok a javából. Családom nincs, barátok is elkoptak már.

Mindenféle indulat nélkül tudom azt mondani, hogy köszi, nekem ennyi elég is volt itt.

Korábban -ha beszéltem erről esetleg valakinek- sosem értettek meg, a maga morbid módján örülök, hogy itt találtam "sorstársakat".

36 éves vagyok

Alkat kérdése.

Nincs rossz életem, de elég súlyos gondok vannak az életfelfogásommal. Telefon, maszturbálás és szerencsejátékfüggő vagyok. Ezekbe menekülök.