“Szeretem” a pszichológusomat?

Nem tudom hogy fogalmazzak. Nem vagyok belé szerelmes, hiszen lány vagyok, ő is nő, én meg hetero vagyok. Viszont ahhoz hasonlítanám az érzést vagy nem is tudom… Már egy ideje járok hozzá, nagyon szimpatikus, kedves, aranyos. (nyilván ha nem lenne szimpatikus, mást kerestem volna) Tudom, hogy egy pszichológus nem beszélhet magáról, nem oszthat meg magáról személyes dolgokat, az én pszichológusom sem csinálja ezt, amit persze megértek, de amúgy nagyon kíváncsi lennék nagyon sok mindennel vele kapcsolatban, szívesen megismerném, sőt, van egy olyan érzésem, hogy sok mindenben hasonlóak vagyunk és jó barátnők lennénk. Tudom, ez sem lehetséges, nem is hoznám ezt fel, csak egy gondolat. Megmondom őszintén, elkezdtem “kutatni” a pszichológusom után, de nem sok sikerrel jártam, semmit nem találtam róla azon az 1-2 apróságon kívül, amit a bemutatkozójában îrt. Sokszor eszembe jut az ülések között, onnan is mindig jó hangulattal jövök el. Volt, hogy már szerepelt az álmomban is. Ami miatt pedig hozzá fordultam, kezdek jobban lenni, nem most, de hamarosan majd szépen lassan már nem lesz szükség arra, hogy hozzá járjak, de az is olyan fura lesz. Volt, hogy ebbe belegondoltam és elsírtam magam, mert hiányozni fog.

Normálisak ezek az érzések? Egyáltalán mi ez? Mint írtam, nem szerelmes vagyok belé, de akkor mi?

Nem akarom ezt vele megbeszélni, elég kínos lenne, azt sem tudnám, hogy hozzam fel.