30 évesen is szűz vagyok és sokat gondolok az öngyilkosságra, mit tehetek?

#5 tévedsz, dehát szűz vagy, nem tudhatod, ezért elmesélem az egyik barátom történetét, igaz, ő a húszas évei elején veszítette el a szüzességét

Szóval a lényeg, hogy iszonyúan rá volt már feszülve a témára és minél idősebb lett, annál kevesebb lett az önbizalma, nagyon szorongott miatta. Ő is hasonlóan kezdett depressziós lenni, mint te, majd megunta és egész egyszerűen elment egy prostihoz, majd vissza még néhány alkalomra. Olyan szinten helyre került mentálisan, mintha teljesen kicserélték volna. Azóta megházasodott, van két gyereke.

Neked is pontosan ez hiányzik. Nem kell rosszul érezned magad miatta, nem ítélkezik feletted senki. Szóval vagy tököt növesztesz végre, vagy marad ez a kislányos hiszti itt a gyakorin. Hajrá!

Hűha. Hát bocsi, de az a helyzet, hogy a soraidat, a kérdésed alatti kifejtés és a hozzászólóknak adott válaszaidból olyan energia sugárzik, hogy levisz az életről. Először tedd rendbe magad, mert így tényleg nem fogsz senkit találni. Kevesen látják olyanban a társukat, akinek minden sorából negativitás érződik.

Nem tudsz befűzni senkit. Keresd, hol van a hiba! Olyan emberekről tudok, hogy nagy nőcsábászok, akik ásóval lehetne arcon ütni, az sem sokat változtatna az alapvető kinézetükön. Nem kigyúrt, alacsony, csúnyácska, kopaszodó, átlagos kereset és stílus. A személyisége viszont olyan, hogy majdhogynem minden nőnek levette a bugyiját, akinél bepróbálkozott.

Az öngyilkosságot semmiképpen se válaszd, kérlek. Ha öngyilkossági gondolataid vannak, fordulj pszichiáterhez, minél előbb.

Nem kamuzok, én is mentem el prostihoz, nem szüzesség elvétele miatta, hanem mert volt, hogy 2 évig nem volt senkim. Pszichológus javasolta, nem mintha magamtól még sosem gondoltam volna rá. Nem kamuzok. Hosszas netes nézelődés után rászántam magam, hogy felhívjak telefonon egy prostit, és nagyon nagy szerencsém volt vele, mert igen is megvolt az intimitás is. Szó sem volt arról, hogy beléptem, és rögtön durr bele. :) Én is ettől féltem, hogy majd nagy kudarc lesz az egész, és még rosszabbul érzem majd magam. De megvolt a beszélgetés, a simogatás... Aztán a többi. Nagyon emberi volt az egész. Értem, tudom, hogy nem erre vágysz, de első lépésként talán nem rossz. Talán segíthetne túllépni a holtponton.

Ezek csak az én gondolataim, nem szeretnék belenyúlni semmibe, főleg ha már öngyilkossági gondolataid vannak. Ha úgy érzed, hogy számodra ez haszontalan tanács, nem a Te utad, akkor is fordulj szakemberhez, ez is lehet az első lépés.