Trauma kezelésnél segíthet a világtól való elzárkózás?

A traumákat meg kell oldani, nem pedig a szőnyeg alá söpörni. Ha így teszel, akkor évekkel később vissza köszön, ami majd az őrületbe kerget. Pánikbetegség/depresszió/ szorongás. Kérdés az, hogy mekkora krízis helyzet az, amit most átélsz?

Van-e a környezetben olyan, akivel meg tudod ezt beszélni?

A másik kérdés amit fel kell tenned magadnak, hogy valóban barát-e az, aki degradálja a problémáidat? Úgy gondolom, neked támogatásra lenne szükséged, nem pedig felesleges bántásra.

Nekem nemrég volt egy traumám, amit még a mai napig sem dolgoztam fel teljesen. Teljesen normális szerintem, ha nem akarsz emberek között lenni, mert én sem akartam. Mikor beütött, egyszerüen felálltam a baráti társaságomból, ki a koliból, el az egyetemről, ameddig a lábam vitt. Kerestem egy kivilágítatlan padot, elzárva minentől, és ott ültem egy órát. Nem tudtam volna jópofizni a többiekkel, ha ott maradok, biztosan rájuk is rájuk ragasztom a depimet, vagy éppen elkezdtem volna kiabálni velük. Nem sokkal később el is költöztem abból a szobából valami random indokkal, de valójában egyedül akartam lenni, és megpróbálni feldolgozni a történteket.

Az az igazság, hogy úgy érzem, sosem fog sikerülni teljesen. Bár ma már alig látszik rajtam, mégsincs nap, hogy ne gondolnék vissza, és most is, hogy ezt leírom, ne menne tele könnyel a szemem. De hidd el, minden nap sgy kicsivel jobb lett/lesz. Akikkel az elején összevesztem, ma újra barátok vagyunk, és éppenhogy megerősítette a barátságunk, hogy nehéz helyzetben is itt voltak mellettem, mégha akkor nem is akartam.