Kérek szépen segítséget, tanácsot! Személyiség-pszichológia?
17 éves fiam van, és néha úgy érzem, egyre jobban kezdem nem ismerni. Már nem nagyon tudom, hogyan neveljem.
Szófogadó, engedelmes, feltűnően segítőkész, ragaszkodó a szeretteihez. Precíz, pontos, mindig keresi, hol tudjon segíteni. Visszahúzódó, de nem zárkózott. Nem szereti a nagy társaságot, kevés barátja van, de aki van, azzal régóta barát. Szűkszavú nagyon, de lényegre törő, tartalmas a megnyilvánulása. Társaságban csak akkor szólal meg, ha tutibiztos a mondanivalójával, akkor viszont tarol. Nehezen nyilvánul meg még nekem is, sok idő kell mire feloldódik és őszintén elmondja problémáit, örömeit. Érzelmileg nincsenek kicsapongásai (ellentétben a húgával, akinek ha jó kedve van, akkor szinte kikel magából, ha rossz akkor meg szinte depressziós), mintha előre fel lenne készülve mintha ő parancsolna az érzelmeinek. Nagyon ritkán ijed meg, a fizikai fájdalmat keményen bírja, úgy mint a munkát is. az elmúlt 10 évben max 5-ször sírt, akkor is csak ha lelki problémája volt. Erős fizikuma van, sokat sportol.
Állandóan tervez a gondolataiban, mindig előrébb jár egy lépéssel a gondolata, műszaki érzéke rendkívül jó. Ő szerel meg mindent itthon ha valami elromlik.
Tanulmányi átlaga kb 4-es, amit nagyon szeret abból kitűnő. Amit kevésbé, azt nem erőlteti, de nem is hagyja, hogy nagyon rossz legyen. Hobbijait egyedül csinálja, állandóan barkácsol, csillagászkodik, vagy a politikai dolgokat boncolgatja
A leírásom alapján lehet, hogy nem tűnik ki semmi baj, de
amit problémának látok, és amiben a segítségetek kérem az az, hogy úgy érzem, egyre többet dolgot folyt magába, egyre nehezebben fejti ki problémáit. Ha sokat faggatom, szinte megsértődik (de nem hallatja, nem akar megsérteni). Az biztos, hogy fel fogja magát találni az életben, de félek, hogy előbb utóbb nem lesz társa, barátja és félek, nehogy lelkileg egyszer csak összeomoljon. Nagyon nehezen lehet kiismerni, valójában ezalatt a 17 év alatt annyira ismerhettem csak meg, mint a férjemet az első 2 év alatt.
Szerintetek mit tegyek, hogyan próbáljak felszabadítani benne a problémákat??
válasza:Nos itt a lényeg akkor érzelmektől való távolállása, hogy nem kicsapongó. Hát attólfügg milyen mértékben, itt sajnos kettéágazik a dolog... Vagy egyszerűen nyugodt érzelmű embertípus, vagy valóban visszafojtja, és akkor bajok lehetnek belőle. Persze a korára való tekintettel megkockáztatom hogy csak egy szimpla tinikori csendességről van szó, és ha majd idősebb lesz, az érzelmei fejlettebbek lesznek, már megtanulja kinyilvánítnai. Elképzelhető hogy egyszerűen egy "befelé forduló" személyiség. Amit tehetsz hogy észenlétben állsz, mert eljön az idő amikor szüksége lesz rád, vagy másra. Túl sok faggatással enm mész semmire, az ilyen embertípus csak és kizárólag akkor fog megnyílni, ha meg akar.
Ha valamilyen kisebb nagyobb trauma éri, azt megbeszéli valakivel? szerelmi csalódás, vagy ilyesmi, ami a korára jellemző. Elmondja bárkinek hogy mi bántja? Ha igen, akkor nem kell féltened.
Az hogy nem tudtad kiismerni szintén annyira utal hogy befelé forduló jellem. Próbálj felé te közelíteni, de ne úgy hogy az ő problémáiról faggatod. Mondd el a sajátodat. HA látja hogy te megbízol benne és mindent elmondassz neki, majd ő is meg fog, de vigyázz: ne élj ezzel vissza, mert hamar észreveszi. Mindenesetre trükkösen csináld, ne lássa ezt a szándékot, és ne említsd neki hogy zaar hogy nem ismerheted meg őt.
Egyébként nem hiszem hogy pszichológushoz kéne fordulnod vele... Vannak barátai, és nem vészesen zárkózott. Ebben a korban egyébként is jellemző ez, csak figyelj rá nehogy valóban baj legyen.
válasza:Az zavar, hogy feléd nyílik meg nehezen?
Csak mert ebben a korban jellemző egyfajta függetlenedés a szülőktől. Ez sokféleképpen megnyilvánulhat, jellemző pl. a szülői "nyomásnak"/szónak való engedetlenség. Azt sem tartom kizártnak, hogy előletek zárkózik el, míg a bensőségesebb dolgait inkább a barátaival beszéli meg, ami az ő korában teljesen rendjén van. Szóval, ennek a fényében, ha meg is próbálsz közeledni / cselezgetni, valószínűleg ki fogja szúrni, még jobban "elzárkózik" majd. Megvédi azt, aminek a függetlenségéért eddig "harcolt". Ilyenkor kezd kialakulni az énünk olyan szelete, amihez a szülőnek csak akkor van köze, ha a úgy akarjuk. Ez rendjén van, sőt, később komolyabb gondokat is okozhat, ha ez a lépés elmarad.
Egy nevelési tanácsadóban többet megtudhatsz a dologról. Mondjuk, biztos rosszul eshet, ha egy szülőnek azt javasolják, keressen fel egy nev. tan-t. Ezt fel tudom fogni ésszel. A lelkiismeretedet talán az nyugtatná meg a legjobban, ha olyat kérdeznél meg, aki sokat látott már. Senki nem fog fennakadni rajta, sőt.
Az ilyen elzárkózást sok minden okozhatja, de mint mondtam, alapesetben teljesen rendjén van (még ha téged zavar is).
Ha más az oka, azt a nevelési tanácsadónak illik észrevennie. És akkor a fiad úgy jár a legjobban, ha mihamarabb kiderül.
A felszabadítást illetően, amennyiben nem más okozza az "elzárkózást", nem hiszem, hogy bölcs dolog faggatni. Inkább legyél szerintem partner: nyeld le, hogy lehetnek olyan dolgai, amikről hallgatni fog előtted, de légy ott neki, ha úgy látod, szüksége van rád. Egy kihívás az ő korában szülőnek lenni :)
válasza:első vagyok.
Az érdeklődés általában nem életkori, de gynegülhet. ezt sajnos 100%-ra nem tudom neked megmondani, de az adott példák....hát szerintem megmarad nála :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!