Milyen az élet egy bipoláris zavaros emberrel?

Majdnem fél éve együtt járok egy lánnyal, még nem élünk együtt, de sokat vagyunk egymásnál, sok időt töltünk együtt, már egymás családjainak is bemutattuk egymást, együtt képzeljük el a jövőt.

Nos kb másfél hete megosztotta velem, hogy korábban is járt már pszichiáternél (évekkel ezelőtt), de az utóbbi hónapokban ismét úgy érezte, hogy szüksége van rá, és egy hónapja kb megkapta a diagnózist, hogy bipoláris zavara van. Én ebből egyébként semmit nem vettem észre, visszagondolva néha tényleg szélsőségesen viselkedett, de ezt álmomban nem gondoltam volna. Elmondása szerint szerette volna "tartani" magát előttem, de most érezte úgy, hogy itt az ideje, hogy elmondja.

Nagyon szeretem őt, nem szeretnék emiatt szakítani. Viszont az a a nagyon egyszerű, normális élet képe, amit szerettem volna magunknak a jövőben, úgy érzem elúszik.

Jár valaki hasonló cipőben? Mit tanácsoltok, mit tennétek a helyemben? Hogyan tudnám őt segíteni?

Mindkettőnknek komoly, felelősségteljes munkája van. Amióta megosztotta ezt velem, másfél hete, napjában többször rám ír, hogy ugye szeretem-e még, meg nem-e fogom elhagyni, ilyesmik. Próbálom támogatni, és minden empátiával felelni ezekre, de azért hosszútávon nem szólhatnak erről a napjaim, hogy őt nyugtatgassam..

huszas éveink végén járunk mindketten