Allando 0ngyilkossagi gondoltaim vannak.Mar nagyon elegem van az eletbol,egy szenvedes nyomorusag az egesz.Panikbeteg szorongasos magasvernyomasos is vagyok x eve most 28 vagyok. Mar nem birom es csak azon agyalok meddig varjak az 0ngyilkossaggal?

Viszont még nem lettél öngyilkos, tehát mindig valami visszatartott. De vajon mi? Ezt meg tudod válaszolni?

Ne menj szembe az evolúció törvényeivel. Az életet nem dobhatja el magától egyetlen lény sem. A sejtek, amíg tudnak, osztódni akarnak, és minél tovább fennmaradni. Ne érdekeljen a sok baromság a civilizált világból. Az ősi dolgok érdekeljenek. Gondolj az állatokra a szavannákon. A fákra, a gombákra, a mohákra. Semmijük nincs a világon, csak az életük. És mégis élnek, élni akarnak.

Énis hasonló vagyok

Mizu?

Énis

Így vág szét az orvostudomány egy életet a folyamatos gyógyszerezésekkel. Neked alapvetően az égvilágon semmi bajod nem kéne, hogy legyen. Panaszkodsz a 300K-s fizetésedre? Nekem most emelték meg 5 év után, már kemény 212-őt keresek. Nem az számít, hogy az ember mennyit keres, vagy hogy hol áll a társadalmi ranglétrán, gondolom erre már te is rájöttél. Csak a lélek számít. Hogy mindezt hogyan éli meg az ember. A gyógyszerek pedig lassan, évek alatt felemésztik a lelket. Ez egy alku, amit az ember köt saját magával. A pillanatnyi nyugalma oltárán feláldozza a hátralévő életéből a lelkesedést. De az alkoholizmus is hasonló elven működik, csak az még az anyatestet is szétbarmolja. Nekem is voltak problémáim. Voltak olyan napjaim, amikor úgy éreztem, összeesek, mert egyszerűen annyira rosszul éreztem magam. Sőt, volt, mikor tényleg összeestem. Nem tudtam felállni. De egyvalamit soha nem tettem: nem gyógyszereztem magam. Az agyból, mikor elfogy az endorfin, akkor megzuhan. Az élet kilátástalannak tűnik, de én már megtanultam, hogy az inga majd visszafordul. Csak ki kell várni, és ha eleget szenved az ember, akkor eljön majd a megváltó hullámhegy idővel. Ez az én filozófiám, amire csak 30 fölött jöttem rá. És itt vagyok, csórón, de lélekkel tele. A léleknek megvan a maga negatív oldala is, de a pozitív is. A gyógyszer mindkettőt elveszi tőled, és mi marad? Mindaz, amit leírtál. Az üresség, a nihil. Sajnos nem tudok erre mit mondani, lehet, hogy már a gyógyszerek olyan szinten kisimították az agytekervényeidet, hogy azokat az impulzusokat visszaszerezni belé, mint amik egy natúr agyban természetesen előfordulnak, baromi nehéz. És voltam én is lent, tudom, hogy olyankor semmi tanács nem segít, úgyhogy valószínűleg az én tanácsom se fog téged beindítani már, de azért megpróbálom, hátha: Válaszd a természetet. Kezdj el horgászni, vagy (ha van kert nálad, vagy rokonoknál) kezdj el veteményest létrehozni. Ültess zöldségeket, virágokat. Vagy gyümölcsfákat. Tanuld meg a gyümölcsfák oltását. Vagy kezd el faragni. Fát. A lényeg, hogy természetes dolgok vegyenek körül, ne az a civilizáció, ami megtört. Talán idővel képes leszel leszokni a gyógyszerekről, és a lélek szépen elkezdhet visszaköltözni abba a porhüvelybe. (Bár akik gyógyszeren élnek, most elvből le fognak pontozni engem) Nekem ez a végső tervem arra az esetre, ha végleg kiégnék. Például öregemberként. És ez a nagy többségnél beválik, csak akaraterő kell hozzá. De szerencsére attól még nagyon messze vagyok.

Én is rosszul vagyok