Milyen nevelést kaphattak a szüleim?

és a rühellés miben jelenik meg? Nem köszönsz, vagy nem adsz puszit, esetleg rázjukzárod a budiajtót?

Beszélgettél már velük az ő gyerekkorukról? Mi történt velük a m.vháborúban, vagy utána? Mi történhetett nagymamáddal?..

És az ő szüleivel? Honnan származnak?

Szóval nem egyszerű.

Persze az sem mindegy, te milyen vagy? Akár kívül, akár belül...

Ez nem ezen a felületen fog kiderülni távolról, tippelgetés alapján, ismeretlenül. Benne van az is, hogy egyszerűen csak másik generációról beszélünk, más világ volt, nem technológiai, végtelen információ-gazdagsággal, amivel a többség egyébként ma sem tud élni. Régebben mondjuk úgy többeknek volt legitim oka korlátolt világképpel élni az életüket. A psziché fejlődési irányát és mértékét persze nagy mértékben befolyásolja a gyerekkor, de nem feltétlenül van szoros összefüggés az általad tapasztalt jelenséggel vagy akármilyen. Az ő korukban az átlagember szintjén tudomány, mint olyan konkrétan nem is létezett. Villanásnyi időre, orvosnál találkozhatott vele az állampolgár, de ennyi.

Visszamenni az időben nem lehet, amit tehetsz, hogy szereted őket. Értő szeretettel. Aminek része a felvilágosítás is adott esetben, de a ráhagyás is ugyanúgy. A miértek boncolgatása mindkét részről - egy emberi vitakultúra keretein belül - szerintem mindig előremutató. Őket is jobban megismered így, jobban fogjátok érteni egymást, talán a múlt is kitisztul valamelyest.

Bonyolultak a családi kapcsolat és sok év terheit nem feltétlenül 18 évesen fogod átlátni, nem is feladatod. A nagyszüleid is hozták valahonnan a láncos történetet, valószínűleg őket is így trenírozták. Ezt nem felmentésként írom, de nem fekete és fehér ez sem. Nehéz megosztani (differenciálni) az érzéseket, a vegytiszta imádat vagy utálat mindig egyszerűbb - de koránt sem mindig az a helyes út!