Engem mindenki utál, mégis minek éljek?

4. imádom xd

igazából nagyon igaz amit írt a hármas

tulajdonképpen én egész életemben másoknak próbáltam megfelelni, emiatt kialakult nálam nagyon erős szorongás, de nem egyszerű szorongás, hanem a betegség és pánikbetegség, szociális szorongás. Ezek mind nagyon intenzíven jelentkeztek nálam. Én mindenkit gonosznak láttam és valahol van is ebben igazság mert az emberek ott tesznek neked keresztbe ahol tudnak és kibeszélnek, a szemedbe meg mutatják a szépet. Én ezt mind tudtam és emiatt volt szociális szorongásom, ami miatt félelemből, NEM jószántamból mindenkinek a kedvébe tettem az adott pillanatba hogy ne bántsanak mert egy rossz szótól pánikrohamom lett. Voltam pszichiáternél és megállapította nálam a pánikbetegséget. Szedek nyugtatókat, azóta nem érdekel mások véleménye, ki tudok állni magamért, sőt képes voltam megnyilni a betegségemről azoknak az embereknek akikben tudom hogy bízhatok. Már nem is tűnik annyira szörnyű helynek a világ, elég súlyos depresszióból sikerült kijönnöm amit mint kiderült a pánikbetegség és a szociális szorongás okozott. Javaslom azoknak az embereknek akik hasonló problémákkal küzdenek hogy mindenképp forduljanak orvoshoz, pszichológushoz mielőtt késő mert nagyon nagy szenvedéssel tud járni és én már majdnem az öngyilkossághoz folyamodtam miatta, a múltban éltem. De az nem megoldás, van kiút ebből a szörnyű állapotból. Igen, még most is zavar hogy az emberek hogyan viszonyulnak hozzám, de valahol tudom hogy ez mindannak az eredménye hogy akkor hagytam magam, ha akkor kiálltam volna magamért nem alakult volna ki ennyi mentális betegség. Néha még most is előjön ez a "mindenki röhög rajtam, lenéznek és utálnak" paranoia, viszont akkor eszembe jut hogy nem, ez csak az én fejemben történik. És nem ért volna annyi bántás ami még rátett egy lapáttal a betegségemre hogyha már akkor nincsenek mentális betegségeim és normálisan látom a világot, mert a normális embereket nem is bántják annyit, és mégis, ki tudnak állni magukért, magabiztosak és nem érinti őket annyira érzékenyen a negatív kritika. Valahol a 4. most azt erősítette meg hogy van mitől tartanom, és hiába a kezelés a traumák miatt most picit elkezdtem megint szorongani, mondjuk tudom a kérdésem is már eleve hülyeség volt, viszont ha jól lennék mentálisan a kérdés sem született volna meg. Úgy tűnik nekem pszichológusra is szükségem van, hiába a gyógyszerek ha az önbizalmam 0 és ilyen könnyen meginog. Néha eszembe jut még az öngyilkosság de ugyanakkor reménykedem is hogy van kiút minden rosszból mert próbálok pozitív maradni és már megtapasztaltam hogy az ember képes csupán gyógyszerek hatására egészen másképp látni mindent. Nekem kihasználták az emberek a szorongásomat de ez most megváltozik, mert szeretnék segíteni magamon. A 4. úgy tűnik valamivel nincs rendben az életében, lehet hogy hasonló problémákkal küzd mint én, a pszichológus rengeteget tud segíteni ezeken a problémákon és ha gyógyszeres kezelésre van szükség, az is. Én úgy hittem mindig a világon mindenki ellenem van, de ez nincs így és csak azután tudtam rájönni miután elkezdtem gyógyszereket szedni. Nyilván tudom hogy kik utálnak így is, viszont annyira már nem érdekel. Tudom hogy rosszabb nem jöhet mint amit én átéltem 18 év alatt és sosem hittem benne hogy van kiút, ráadásul nem mertem segítséget kérni mert attól féltem az ha az emberek megtudják mi van velem még rátesz egyel a mentális betegségemre, attól szorongtam hogy mégobban fogok szorongani. Hát nem röhejesen hangzik? :))