Hogy dolgoznátok fel? Valaki átment hasonlón?
Pár napja újra kellett élesztenem egy közeli hozzátartozóm. Ránézésre is halott volt amikor megláttam, nyitott szem, se pulzus, se légzés. Azonnal hívtam a mentőt. Míg kiértek, tettem amit a segélyhívó diszpécsere mondott. Küzdöttem érte. Aztán a mentősök is sokáig. Picit visszajött. De a kórházba szállítás után nem sokkal elhunyt.
Ha nem vagyok ott, és utólag értesítenek róla, is megviselne, de így hogy látnom, csekekednem kellett egyszerűen nem tudom hogy kaparom össze magam. Folyamatosan látom magam előtt az arcát, és pörgetem az agyamban a történteket. Adtak nyugtatót a kórházban miután közölték, de akkor sem, és azóta sem érzem hogy segítene. Nem tudok rendesen enni, aludni, abba a helyiségbe lépve nem kapok levegőt. Olyan mintha azóta csak lézengenék, próbálok tenni venni a házban, de sokszor csak ülök és vagyok. Néha amikor lefoglalom magam, kicsit jobb, aztán valamiért bevillan és elkap a sírás. Az egész család összetört, nagyon váratlan volt, sokat beszélgetünk, meg intézzük amit ilyenkor kell és én is próbálom tartani magam hogy ne aggódjanak még miattam is. Az eszemmel tudom hogy az idő majd kicsit segít, de most mégsem tudom elképzelni hogy valaha is könnyebb lesz.
Ez sosem fog eltűnni az életedbe, magyarán ott lesz végig. Az idő tud ebben segíteni az emlékek halványulnak. Tudom hogy sablonos, de valóban csak az idő tud ezen segíteni.
A nyugtatok ideiglenesen “megoldják” a gondot.
Próbald úgy felfogni ezt az egészet hogy te megtettél minden tőled telhetőt, és már egy jobb helyen van. Írj neki levelet, írd le amit mondanál neki, esetleg búcsúzz el tőle, gyújts gyertyát érte. Ezek segíteni fognak, a feldolgozásban.
A férjem pont ugyanígy volt. Az apjat probalta meg ujraeleszteni.20 éve már, hogy történt, de tisztán emlékszik rá most is. A mindennapokban nem foglalkozik vele, nem merül fel, de pl amikor egyszer rosszul lettem a fürdőszobában és ott estem össze totál kiborult, mert az apjat is ugyanúgy a földön találta anno.
Kitartás. Esetleg pszichológus, ha nagyon nem megy
Sajnálom, el van dugva előlünk a halál, ha mégis találkozunk vele, így megvisel. Érdemes lenne egy pszichoterápiába elmenned ezt feldolgozni.
Ha nem, és van rá lehetőséged: akkor szervezz magadnak minél több új, kellemes élményt, koncert, tánc, sport, utazás, barátok, stb. Ha sok új, kellemes élmény ér, akkor azok hatására halványodik ez a rossz.
5:
Néha jól, néha rosszul és néha bűntudattal ha úgy érzem épp jól vagyok. Gyakran olyan érzés mintha tegnap lett volna, máskor meg mintha évekkel ezelőtt. A karácsony nehéz volt, mert tavaly itt töltötte nálunk és mindenről eszembe jut. Azt hiszem a gyász úgynevezett fázisai még mindig tartanak nálam, ide oda ugrálva. Hol dühös vagyok, hol elfogadom, hol nem akarom elhinni stb. Az idő annyiban javít, hogy a hétköznapi mókuskerék, az élet mindennapos gondjai (amiből azóta is sok kijutott, házasság megromlás, más haláleset stb) miatt nincs időm, erőm megélni a fájdalmat, de az attól még ott van. Nem tudom valaha igazán jól leszek e.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!