Nincsenek érzéseim. Egyáltalán. Most mihez kezdjek?

Biztos vannak érzéseid. Ha valaki megdicsér az biztos jó és ha egy részeg beleordít az arcodba biztos roszul esne.

Javaslom, hogy ha zavar keress egy pszichológust. Segíthet kideríteni, hogy miért érzel így és segíthet máshogy látni a világot. Elvileg. :)

"És most rájöttem hogy mindenkinek vannak traumái és aszerint viselkednek az emberek. És az emberekkel szemben úgy viselkednek ahogyan látják őket és amilyen érzéseket váltott ki belőlük az ilettő a viselkedésével."

Attól még lehetnek érzéseid. Fontos állomása az emberek fejlődésének, hogy rájönnek, hogy nem körülöttük forog a világ (ez nyilván kicsit máshogy működik komolyabb traumák esetében, ahogy te is írtad). Az összes többi ember olyan, mint ők, legalábbis bizonyos szempontokból. Ők is ugyanúgy gondolkodnak, éreznek, mérlegelnek, alkalmazkodnak, stb. Az számodra is egy állomás, hogy felismerd, hogy mások is ugyanolyan komplex lények, különböző elképzelésekkel, véleményekkel, akár múlttal, akármikkel, mint te. Mindenki ilyen. És igen, bizonyos helyzetekben lehet, hogy másképp viselkedünk, hiszen minden helyzethez alkalmazkodni kell valahogyan. De ettől még ugyanúgy vannak véleményeink, érzéseink, gondolataink a szüleinkről, a barátainkról, random emberekről, önmagunkról... Akkor is, ha ezt nem feltétlen mutatjuk ki. De azért vannak érzéseink velük kapcsolatban, csak nem feltétlen olyanok, hogy "a Bélát bírom, akkor ő egy jó ember". Nem, a Béla pl. a munkatársam, a saját tapasztalataim alapján jó arc, így pozitív véleményem van róla, és viszonylag jól fogom magam érezni vele. Ettől még lehet, hogy otthon egy bunkó állat, úgyhogy nem fogok róla átfogó véleményt mondani, csak annyit, hogy "mint kollégát, bírom a Bélát". De azért vannak érzéseim vele kapcsolatban. Nem tudom, mennyire érthető így, amit írok, de ha tényleg nincs semmiféle érzelmed, az valóban fura. Pszichológusnál (esetleg pszichiáternél) jártál már?

Ha azt vesszük, hogy a fizikai lét is érzés így biztos vannak érzéseid. Szoktál éhes lenni, érzed ha fáj stb. Pl. Tudod, hogy a forró vízbe nem nyúlunk bele, mert megéget. Nem akarsz belenyúlni, mert félsz a fájdalomtól. Ergo a félelem érzése megvan.

Max nem tudod kimondani, kimutatni és kezelni.

A kérdező nevében nem írhatok, de talán hasznos lehet az "érzés nélküli állapot" megértése szempontjából, ha leírom a saját tapasztalataimat.

Nekem akkor ütött be ez a dolog, amikor hirtelen abbahagytam az antidepresszáns és antipszichotikum gyógyszerek szedését. Néhány hét elvonási tünet után (szorongás, álmatlanság, ingerlékenység, fejfájás stb.) mintha egy másik világba kerültem volna át. Minden idegen, üres és jelentés nélküli lett. Az embereket robotoknak láttam. Lehetett velük beszélgetni, de nem tűntek valóságosnak. Mindig ki kellett matekozni, hogy adott helyzetben hogy reagáljak, hogy ne essek ki a szerepből. Pl. mikor kell felháborodni, vagy mit kell mondani, hogy a másik elégedett legyen stb., de ez állandó agymunkát igényelt, ezért inkább minden személyes kapcsolatot leépítettem. Nemcsak az érzelmeim szűntek meg, de az érzések is. Az alapvető fiziológiai érzetek, pl. éhség, fáradtság persze megmaradtak. Valamennyire a félelem, a bánat és az undor is. De az örömérzet vagy az elégedettség eltűnt. Az olyan érzelmek és érzések is eltűntek, mint pl. a szeretet, csodálkozás, megrendülés, irigység, bírvágy, magány, bizalom, bensőségesség. Az együttérzés csak az állatokkal kapcsolatban maradt meg. Az emberek érdektelenné váltak. A legrosszabb az volt, hogy az olyan érzések is eltűntek, amelyek valamilyen sajátos (jó vagy rossz) élményt kísérnek. Pl. amit az ember olyankor érez, amikor:

- jól old meg egy fontos feladatot,

- elront egy fontos feladatot,

- karácsonykor érzi a fenyőfa illatát és nézi a csillagszóró szikráit,

- lekési a buszt,

- a kedvese minden különösebb ok nélkül puszit ad neki

stb.

Aki nem tapasztalta, az valószínűleg csak nehezen tudja elképzelni, hogy milyen az, amikor érzelmek és érzések átélésének hiányában megszűnik a létezés élményszerűsége. Egy idő (nálam kb. két év) után az ember már puszta absztrakciónak, nem létezőnek tartja a világot és az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja.

A lényeg, hogy ezt nem kell megvárni, ui. ez az állapot pszichoterápiával, illetve gyógyszerekkel gyógyítható, ezért ha valaki hasonló helyzetbe kerül, akkor azt javasolom, hogy mielőbb forduljon orvoshoz.

Nézz utána az alexítimiának, nekem úgy hangzik, hogy ez az.

Fentebb már írták, de terápia segíthet, vannak nagyon hatásos módszerek kifejezetten erre is.