Mit csináljak ennyi gondolattal?

Megmondom őszintén, nem nagy problémáim vannak mégis a világ legnehezebb terhének érzem őket. Szimplán szerelmi bánat, gyász és munka elvesztése, új mentális diagnózisok vannak a nyakamban.

19 éves vagyok, lassan 20. Borderline személyiségzavarom van.

Nagyon nehezen találom a helyem. Volt egy komoly öngyilkossági kísérletem az exem elvesztése és az édesanyukám halála miatt. Azt ígérték hogy jobb lesz ha kiengednek a kórházból de semmi sem jobb.

Munkát lassan fél éve nem találok. Csak vergődök..

Annyira hiányzik az exem.. Anyu is.. El sem búcsúztam tőle basszus.. Nem tudtam elmondani neki hogy szeretem. Annyira értelmetlen volt a halála.. Annyira látni akarom. Mikor ébresztési fázisban voltam a kórházban, sokszor láttam anyut. Lehet az agyam szórakozott velem, de mivan ha mégsem? Vele akarok lenni..

Mi a f*sz baj van velem..?

Kaptam gyógyszert

De olyan mintha semmit nem segítene. Random elkap a sírás, a depresszió mintha felerősödött volna.

Soha nem éltem meg ilyen szélsőséges érzelmeket. Mintha folyamatoks hullámvasúton ülnél, és amikor mélyen vagy, akkor mintha saját magad tartanád a fejedhez a fegyvert és húznád meg a ravaszt.

De amikor fent vagy, boldogabb vagy bármilyen embertársadnál az egész világon.

#6

Mirzaten és Raenom