Mit tehet egy nárcisztikus a kapcsolatáért?
Mindenki csak arról beszél, hogyan lehet megszabadulni egy nárcisztikustól, emellett elismerik, hogy a nárcisztikus tragédiája, hogy bár felismerheti az állapotát, nem tud kilépni a toxikus sémákból. Az egész élete és a kapcsolatai is hullámvasútak lesznek.
Tudtok olyan tartalmat mutatni, ami azzal foglalkozik, hogy mit tehet / mit tegyen egy nárcisztikus ha megunta, hogy bántja a párját és ezzel együtt önmagát is?
Ha megunta az ismétlődő sémákat és valakit tényleg boldoggá akar tenni.
Előre is köszönöm a válaszokat!
Hát ez nehéz dolog... Nemrégiben szakítottam meg egy nárcisztikus személlyel a kapcsolatomat (nem én adtam a diagnózist, tapasztalt közös szakember ismerősök/kollégák). A legnagyobb gond, hogy nehéz elkapni azokat a pillanatokat, amikor tényleg őszinte. Az őszinteségnél is két fok van: vagy kegyetlenül őszinte- amivel akár reputációt is nyerhet egyes szociális körökben, vagy hozzányúl a színészi vénájához (karizma). Ha nem vele töltöd 0/24-ben az idődet, nem veszed észre az apró jeleket, hogy mikor milyen „jelmezben” van. A másik, hogy csak is a saját érdekét nézi: ehhez mindenféle pszichológiai eszközt bevet (manipuláció, játszmázás, dráma stb...). Ebből az énközpontúságból nehéz kilépniük, max csak akkor tudnak, ha náluk is erősebb jellem van a háttérben, de általában az ilyen kapcsolatait nem ápolja szorosan, vagy csak akkor tartja fenn, ha az vmi nyereséget ad számára pl. munkája során, hogy feljebb kapaszkodjon.
Na én mint bpd-s, ennél a személynél elég hamar átláttam, hogy mikor milyen játszmát űz, sokszor bele is mentem, hogy eltanuljam tőle a módszereit. Na ezt később visszavetíttem anélkül, hogy észrevette volna. Ha ezt tudtam volna huzamosabb ideig fenntartani, akkor sztem előrébb léphettünk volna a belátásig. De ez qva fárasztó, főleg úgy hogy ha te magad nem szereted a manipulációt és a játszmákat, plusz hogy közben a saját mentális egészséged ne menjen rá. Ehhez egy olyan közeli személy kellene, aki egészséges lelkületű, és alapjáraton nem egy szubmiszzív egyéniség, és van valami olyan a karakterében, amire felnéz a nárci illető. Na meg ismeri a tendenciáit. De ilyen személyt találni... A másik az aktív pszichoterápia, pl. th-n, ahol tuti biztos hogy emberére találna a nárci személy, és lehet egy-kettőre le lenne oltva a pitsába. Meg kell törni az egojukat, hogy újra lehessen náluk is struktúrálni azt. De ehhez meg tényleg be kéne tartsa a terápiás szabályzatot, amit egy nárci nagyon nehezen fog, plusz el kéne határolódnia a meglévő kapcsolataitól. De nem hiszem, hogy egy ilyen bentalvós intézmény egyszer elég lenne, mivel a régi sémák ugyanúgy felszínre törnek, főleg ha a személy kétségbeesett állapotba kerül, ez ilyen kóros védelmi mechanizmus is egyben. (Itt válik szét a nárci és a bpd, mert a bpd önmagát fogja károsítani, míg a nárci a körülötte lévőkön vezeti le ezt.)
Én annyit tudok mondani, hogy nekem ez éveken át tartó önmunkát és pszichiátriai gondozást jelentett. És még így is nehez tudok megküzdeni a rossz sémákkal, és még mindig van problémám az énképpel.
Visszatérve az „én” nárci személyemre, amikor már nem bírtam a végén, akkor szimplán egy tükröt mutattam vissza (dettó ugyanúgy viselkedtem mint Ő), és 2-3 hétig bírta magát elviselni. El is mondtam neki, de a szembesítés nem az Ő asztaluk. Azt a dramaturgiát, amit levágott... Tényleg elmennek a végletekig, hogy a saját látszatképüket fenntartsák. Annyira elemére tapintottam, hogy foggal-körömmel gyorsan-gyorsan felállított egy színjátékot, mindent hirtelen megtervezve- ezzel próbált lejáratni. De annyira hirtelen történt az egész, hogy rengeteg bakit vétett a meséjében. Ez volt a szerencsém, különben szénné égetett volna, na meg azzal még mindig nem számolt, hogy a terápiák és életem során megtanultam kezelni az ijesztő szituációkat is, tehát beleálltam a helyzetbe és nem elmenekültem el (mint ahogy azt várta). Persze, az Ő lelkében ez az egész egy fikarcnyi nyomot nem hagyott, rá 1 napra már úgy viselkedett, mint ha mi sem történt volna (csak azt nem tudta, hogy én őszintén és higgadtan lekommunikáltam az érintettekkel a történéseket).
Őszintén szólva, nem tudom ki lépne bele önként és dalolva a „megmentő” szerepébe, mert kb. orosz rulett kategória. Egyedül meg nem hiszem, hogy ezen túl sokat lehetne változtatni.
Azért a nárcizmusnak is vannak szintjei, nem kell egyből az ördöggel azonosítani őket. A patológiás nárcizmus sem feltétlenül egyenlő a nárcisztikus személyiségzavarral, hiszen az előbbi egy adaptáció, vagy megküzdési mód, ami ideiglenes és szépen lehet rajta akár önerőből is dolgozni. A nárcisztikus személyiségzavar az előbbieknél már egy súlyosabb és megszilárdult személyiségstruktúra, ami szinte minden tekintetben megnehezíti az érintett személy életét. Nem képes az érzelmi kapcsolódásra, így az intimitásra sem. Felszínes üzemmódban tartja a kapcsolatait (az érzelmeknél sokkal hangsúlyosabbak a materiális dolgok, mint például a pénz vagy a státusz, sőt mondhatni kizárólagosan ezek hangsúlyosak). Sokszor mutat paranoid vonásokat, főleg ha mások megkérdőjelezik a grandiozitását. Az embereket dichotómiákban látja (szép-csúnya, gazdag-szegény, okos-buta), rangosorolja őket, így hát a partnereiknek folyamatosan megfelelési kényszerük van. Nem akarnak terápiára járni, és nem is szabad erőltetni. Például, ha egy nárcisztikus páciens depressziós vagy szerfüggő, akkor mindenképp a depressziót vagy az addikciót szükséges kezelni, és nem a nárcizmust. Az engedélyük nélkül semmiképp sem. Viszont gyengének és kiszolgáltatottnak lenni nem igazán fér bele a grandiózusos énképükbe, ezért nem keresnek fel segítséget, vagy ha igen, akkor jellemző, hogy mindent jobban tudnak majd, mint a terapeuta.
A patológiás nárcizmus is hasonló tünetekkel járhat, de mivel nem személyiségzavarról van szó, ezért az ilyen emberek rugalmasak tudnak lenni. Nincs gond a kapcsolódással, inkább a hangulatuktól függ, hogy mennyire empatikusak. Nincsenek annyira kiszolgáltatva a külső visszajelzéseknek, de van bennük egy régi, gyerekkori szégyenérzet, és ezért nehezen viselik el a bukást, vagy a kritikát. Folyamatosan tökéletesek akarnak lenni, mert nem hiszik el, hogy ők márpedig PhD nélkül is elég jók (nem a PhD a probléma, hanem az, hogy igazából nem is vágynak arra, hogy megszerezzék).
Ők már fel szoktak keresni terápiás segítséget is, ahol egy szerető és elfogadó közeg kialakításával megtanulnak újra egészségesen működni. De ez megtörténhet egy bizalmi baráti vagy szerelmi kapcsolatban is.
Ha az általad említett személy megunta a viselkedését, akkor nem gyanítanék személyiségzavart. De ez persze nem ilyen egyszerű.
Kerdezo: Hidd el semmit, olvass es nezz videokat errol es ra fogsz jonni.
5. Probaltad nagyon szakszeruen megfogalmazni a mondandodat, de annyira pontatlan es pont olyan dolgokban, ami miatt fals az egesz valaszod. Kimondottan karos olyannak olvasni, aki nem lat ra a temara.
Ezek nem mennek semmilyen terapiara, ertsuk mar meg. Es ha igen, az is csak a manipulacio resze. Es nem kell elerni az NPD szintjet, nem kell hogy szemelyisegzavar legyen, hogy tonkre tegyen masokat, de mindegy is, aki atment ezen, az ugyis tudja.
8# Neked elgurult a gyógyszered?
Újult erővel segítse őt másnap... 🤣
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!