Hogyan tovább ha 6 éve egyedül vagyok és ez nagyon megvisel?

17 éves lány vagyok. Az 5-et vadi uj osztályban kezdtem, költözés miatt. Ott mindenki gyűlölt, keresztbe tett nekem és egyetlen egy baratom sem volt. Ha mégis valami összejött egy rövid időre, akkor a személy célja egy idő után az volt, hogy minnel jobban hátba tudjon szúrni. Játékokba, könyvekbe, álmodozásba folytottam magam, hogy túl tudjam élni azt a négy évet.

Most járom a 10-et és csomó sebbel küzdök, érzelmileg, mentálisan instabil vagyok, emberekkel alig találok közös témára… inkább csak megfigyelek. Ha kettesben tudok beszélni valakivel, akkor viszont nagyon jol el vagyunk. De nincs senki sem, aki közel állna hozzam, így nagyon nehéz…

Szociális fóbiámat sikerült úgy ahogy leküzdenem, de nagyon egyedül vagyok, amibe kezdek beleőrulni…

Igazándiból nem is tudom mit akarok elérni ezzel a kérdéssel (de jó kiírni magamból)… szimplán tanácstalan vagyok és valahogy feladtam az életemet… Bele törődtem ebbe a semmit tévés be és hogy ilyen vagyok meg az életem is. Miután most vagyok tini, így kedvetlen és lusta disznó vagyok. Változtatni akarok mindezen, de még sem… Valahogy mindent feladtam.

Bármi tanács?

Előre is koszonom a válaszodat :)