Aki rendszeresen èvek óta iszik, saját maga is èrzi hogy alkoholista,mièrt nem beszél velem másnap arról, hogyan sèrteget rèszegen órákon át?

Vagy nem emlekszik ra vagy buntudata van azert valahol neki is es nem akar rola beszelni.

Vagy egyszeruen mar annyira elitta az agyat, hogy csak az a celja, hogy piahoz jusson, mas nem erdekli.

Az a baj, hogy itt most 3 ember eletet teszed tonkre. A sajatodat meg a gyerekeidet, ha vele maradsz. Tudom, hogy nem egyszeru lepni, lehet nincs hova menni, de ennel meg az anyaotthon is jobb.

Egy kérdésem lenne.

Miért vagy még mindig együtt vele?

A gyerekek miatt felesleges, mert a későbbiekben majd meg köszönik neked.

Egyetlen dolog miatt félnék az ilyentől a helyedben. Mert látom mi megy a tv-ben, megölik a gyereküket, a feleségüket, csak, hogy tönkre tegye más életét is. Ilyen ember már nem jön le a piáról, felesleges időt adni neki. Költözz haza a gyerekekkel.

A férjed szülei, milyen emberek? Mi a munkájuk, és mi a ti munkátók?

....miután te szépen lassan kezdesz egyre inkább tönkremenni ebben mind fizikailag, mind szellemileg, a gyereketek közben szépen lassan növekszik, telnek az évek, felfogja saját maga is, hogy mi történik körülőtte és egyre jobban meggyűlöli az apját a viselkedése miatt. És ahogy eléri azt a kort egyre kevesebbet lesz otthon, megy barátokhoz, barátnőkhöz, parkokba, plázákba, utcára, akárhova, csak otthon ne kelljen lenni. Te pedig azon imátkozhatsz majd, hogy ha esetleg fiú, akkor ne jusson az apja sorsára és tini korában ne az alkohol és a hétvégi ivás legyen a fő célja....

Magyarul gondold át. Nem egyszerű lépni? Nincs hova menni? Megoldást ezekre lehet találni. De hogy a saját gyerekedre ez milyen hatással lesz az elkövetkezendő években azt már nehezebb lesz megoldani 10-15 év múlva.

Lelki ok lehet egy hatalmas düh, harag, ami általában a gyermekkori traumák miatt van..,de sajnos rajtad vezeti le a feszültséget. Te nem fogod tudni meggyógyítani!

Pszichiáter kellene első körben elvonó segítene, persze csak, ha ő is akarja. Aztán ha tiszta akkor jöhet a pszichoterápia.

Ha ő nem megy, mert a leírásodból látszik, hogy telibeszarja, hogy veled és a gyerekkel mi van.

TE keress egy addiktológus pszichiátert vagy keresd fel az Al-Anon csoportot, akik a hozzátartozóknak segítenek.

Nekem van egy alkoholista unokatestvérem, akinek a szülei is alkoholisták voltak.

A kapcsolatunk elég spéci, mertha valakivel szóba áll, az én vagyok, egyébként pedig egy nagyon torz képe van a világról. Úgy 10 éve megy a libikóka, ahol időnként tudok rá annyira hatni hogy megforduljon a fejében hogy le kellene szokni, de a gyakorlatig soha nem jut el.

Elvileg minden függőség mögött húzódik valami feldolgozatlan trauma, szóval egyrészt a piát le kéne tenni, másrészt kezelni a traumát.

A baj ott van, hogy ha rá is lehet venni az embert előbb vagy utóbb arra hogy belássa hogy valami nem kerek, az bekerülhet 5-10 évbe is, ami alatt szenvedtek és ezzel még semmi nem változott. Én azthiszem hogy az ilyen emberről le kell mondani időben és lépni, mert ahhoz hogy normális életet élhess vele együtt, az legalább 5 év terápia, ha csinálja, ami alatt szerintem nem lesz alkalmas családapának, vagy bárminek és bármire, de ezelőtt még ugye eltelik x idő, míg odáig el is jut.

Másrészt ha valaki belátja az alkoholproblémát, maximum elkezd egy libikókát játszani a leszokással, miközben az okról, a traumáról hallani sem akar, talán tudatában sincs.

Nem mondom, nem egyszerű dolog valakire ránézni akit szeretsz, vagy szerettél valaha és keresztet vetni rá, de én nem látok más megoldást.

Sokszor fennáll az az opció, hogy kisebb nagyobb javulásokat látva az ember optimista és úgy gondolja hogy na majd talán most javulni fog a helyzet, de ez illúzió legtöbbször és egy pillanat alatt zuhan vissza oda ahonnan indult a dolog.

Hozzáteszem az idő brutálisan szalad és lényeges éveket veszít az ember miközben ezzel foglalkozik és közben ő maga is lelkileg nagyon sérül amit eszre sem vesz, és ha ma úgy is gondolod hogy ha javul helyzet majd ez lesz vagy az lesz, gyorsan el lehet jutni odáig, hogy amit ma megvalósíthatónak látsz, 1-2 év múlva lehetetlennek fogod gondolni és még nehezebb lesz lépned.

Ha úgy gondolod hogy volna kérdésed amihez hozzá tudok szólni érdemben, állok rendelkezésedre.

Bár nem vagyok orákulum, de visszatekintve az életemre és a rokonokéra, leszűrtem egyet smást.

Unokatestvér, keresztszülők vonalon az elmúlt 15-20 évet nézve bejöttek a számításaim, ahol kb próbáltam elképzelni hogy hogy és mint fognak haladni a dolgok.

Emlékszem emberekre, akik az elején még birtokában lettek volna a lehetőségnek hogy egy tartalmas életet éljenek ha lépnek. Akkoriában annak amit meg kellett volna tenni, nyilván lett volna visszhangja, de korántsem lett volna egy olyan oriási tragédia, mint az elmúlt 20év amit végignéztem. Egészség(testi lelki) anyagi és minden téren.

Van, aki azt mondja, Te szerezz neki segítséget, Te menj el ide Te menj el oda, segíts neki...

Hát a nagy francokat. Eleget tettél. Tönkremegy az életed és a gyereké is megsínyli. El kell menni és új életet kezdeni. Minél tovább húzod, annál rosszabb lesz, Neked.

Ez az alak döntött: ti nem vagytok elég fontosak.

Ezek után miért maradnál vele?