Mit csináljak ha nem bírom elfogadni Trianont?

Sokat jarni kirandulni Erdelybe, nem lenezni nem le romanozni oket!

Inkább barátkozni, foleg a szekelyek barátságosak kedvesek nagyon

Erdelyt irom mert ott van a legtöbb külföldi magyar ha az elcsatolt helyeket nézzük.

Kb.ennyit tehetsz .

A dolgok változnak, semmi sem marad ugyanolyan. Ki tudja 300 év múlva milyen lesz itt a helyzet, mármint a mostani népességfogyást tekintetbe véve.

Azé az ország aki teleszüli igaz volt ez régebben is meg most is az... A románok meg a szláv nepek sokkal több gyereket szültek mint a magyarok meg szülnek ma is. Előrelátható volt az elszakadásuk.

Én mint határontúli magyar azt tapasztalom, hogy a határon túliak kevésbé foglalkoznak ezzel a Trianon dologgal. Ide születtek, így szocializálódtak, ez számukra a normális.

Az hogy Pozsony ma egy szlovák főváros az tény ezen nem tusz változtatni. Nem is lesz már sok köze a magyarokhoz a jövőben sem. Egykor a magyar volt most már nem ez. Így kell elfogadni.

Az is tény, hogy a magyar nemzeti öntudat kb a nullával egyenlő. Ma még léteznek határon túli magyarok, de lehet 100 év múlva mar ez csak egy történelmi kifejezés lesz.

Figyelj, erdélyi magyarként mondom, ezen nem érdemes ilyen módon pörögni. Történelmi kontextusában kell nézni a dolgokat - és abba belebetegedni, amin nem tudsz változtatni, nem érdemes.

Erdély volt autonóm vajdaság a Magyar királyságon belül (afféle vazallus-állam az államban, élén az erdélyi vajdával), volt önálló ország (Erdélyi Fejedelemség), de erős oszmán ellenőrzés alatt, volt már a Habsburg Birodalom része (Erdélyi Nagyfejedelemség), 1876 után a Magyar Királyság része újra, 40 évre, aztán a Román Királyság része, aztán a horhysta, király nélküli Magyar Királyság része megint, aztán a Román Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, most a demokratikus Románia része.

Mikor Budapestről, mikor Konstantinápolyból, mikor Bécsből, mikor Bukarestből, de mindig megpróbáltak diktálni nekünk, mi pedig megmaradtunk itt, ahányan megmaradtunk magyarnak, székelynek, szásznak, zsidónak, örménynek, svábnak, tótnak, ruszinnak, cigánynak, és a románok is románnak - ki ahogy tudott.

Erdély aranykora az Erdélyi Fejedelemség időszaka volt, az önálló államiságunké. Itt mondták ki Európában először a vallásszabadságot a Tordai országgyűlésen, az Unio Trium Natiorum először teremtett békét és közös országot Erdély különböző népei számára (valóban nem volt szép a románokat kihagyni belőle, de ennek rendi-feudális okai voltak, nem létezett román nemesség, ahogy örmény, zsidó vagy cigány se, ezért csak a magyarok, székelyek és szászok egységét ismerte el a törvény, de mégis példaértékű volt: több nép közös országa Európa szívében...).

Nagyon sokan gondoljuk úgy, egyre több román is, hogy Erdély számára az önállósulás volna a kívánatos út - de hát erre sokat kell még várni, attól tartok...

Ettől függetlenül tőlünk nem vették el Erdélyt - és nem is tudják elvenni, mert a szülőföldünk, a hazánk, az őseink földje, amelyben a felmenőink nyugszanak. Amíg itt maradunk és kitartunk, addig ez a mi földünk is, az én házam az én váram, ahogy mondani szokás.

Abban, hogy Erdély Magyarország számára politikai-közigazgatási értelemben "elveszett", látni kell a magyar politika, főleg a diplomácia és külpolitika hibáit is... A háborúk olyanok, hogy a győztesek általában elvesznek a vesztesektől valamit - minket pedig ügyesen lavíroztak a vesztes oldalra a vezetőink két világháborúban és egy hidegháborúban is... Hát nincs min csodálkozni...

A németek is elvesztették legősibb földjeiket, egész Poroszországot... ma Kant szülővárosában, Königsbergben senki sem beszél németül, Kalinyingrádnak hívják és oroszul vartyognak benne a mai telepes-származékok, akik lakják...

De a történelmi szerencse elvileg forgandó, lám a kettészakított Németország is újraegyesült fél évszázad után... a zsidók 2000 év után költöztek vissza őseik földjére, stb...

Lehet ez még másként is, fordítva is... csakhogy ahhoz végre normális diplomáciát és okos külpolitikát kellene Magyarország is tanuljon - de sajnos ennek semmi jele nem látszik... ehelyett megint szövetségesek nélkül marad és a rossz oldalra áll az anyaország, Hitler és Sztálin után most Putyin mellé... :-(

Elindultak jó folyamatok az Európai Uniónak hála, a csatlakozási feltételek között kikényszerítettek nekünk nyelvi és közösségi jogokat (pl. településnevek, anyanyelvhasználat 20%-os számarány fölött, stb.), ha csatlakoznánk végre a Schengen-övezethez, a határ is eltűnne közülünk...

Egy egységesülő Európában szépen feloldódhatnának a nemzetünket szétszakító határok... ehelyett az anyaországunk jelenlegi kormánya "a nemzetállamok Európáját" hirdeti és szétverni igyekszik az EU-t. Sok román tapsol is neki, éljen a román nemzetállam! :-((

Ha az anyaország politikusai nem ilyen katasztrofális külpolitikát és diplomáciának nem is nevezhető idétlenkedést tolnának, hosszú távon alakulhatna másként is a történelem. De így... nem sok esélyét látom egyelőre... :-(

Ennek ellenére mi itt vagyunk, itt maradunk és megmaradunk. Megszoktuk az idegen hatalmak basáskodását, attól még mi ugyanúgy itthon vagyunk itthon, a mi földünkön. Volt már ennél sokkal jobb és sokkal rosszabb sorsunk is, kibírjuk.