Miért nevezzük betegségnek a depressziót?

Miközben van olyan hogy depresszív realizmus. Amire én rájöttem az hogy semmi nem számít, mégpedig azért mert a múlt az elmúlt, a jelennek sincs sok értelme, mert minden pillanat múlt lesz és nekem az agyam már lezár minden napot ahogy este elalszom. Reggel azon gondolkodom mit kezdjek az életemből egy nappal. Az emberek miatt sem aggódom hogy mit gondolnak rólam vagy bármi, mert egyesek tudatlanok, és alapjába véve mindenki leginkább saját magával van elfoglalva. Minden embernek a gondolatait a múltbéli események határoznak meg, vagyis tulajdonképpen egy ember sem tehet arról hogy milyen, mit miért tesz, mert minden amit egy ember tesz az a múltjával köthető össze. De ahogyan a múlt nem számít már, úgy a jelen sem. Ugyanígy a jövő sem számít. Egy ideje szinte teljesen csak a jelenben élek, a jelen pillanatban, mert egy életem van, de semmi nem számít, egyszer mindenki meg fog halni. És egyébként is, a világ nem az amit mi gondolunk, csak gondoljunk a világegyetembe, és abba hogy mi az amit nem fedeztek még fel, fogalmunk sincs nekünk embereknek mi az, amit mi világnak nevezünk és valószínűleg sosem fogjuk megtudni, mert rövidebb az élet mint gondolnánk. Éljünk a valóságban, éljünk a jelen pillanatban és rájövünk hogy semmi nem számít. Mi is csak élőlények vagyunk a sok közül, mindent az agyunk irányít, csak egy agy, bármikor vége szakadhat az életünknek de mit számít, jelentéktelenek vagyunk. Akkor mégis a tárgyaink, amit mi kincseknek tekintünk, mit számítanak? Csak ember által előállított jelentéktelen semmik. Minden jelentéktelen. Én is éltem úgy hogy minden számított, tudom hogy milyen "normálisnak" lenni, de valószínűleg ezek után már sosem leszek az, a normális ember nem látja ennyire tisztán a dolgokat, a múlton és a jövőn rágódik, ami mind nem számít, nem veszi észre a jelen pillanatban hol van, és mi van körülötte, annyira elfoglaltak vagyunk mindennel, nem vesszük észre a valóságot. Minden egyes pillanattal közelebb vagyunk a halálunkhoz, ez azt jelenti hogy igazából egy pillanat sem számít az életünkből, csak figyeljünk a jelen pillanatra mindig. És ez negyed része nem volt annak amit szeretnék elmondani, mert valamiért nem tudom szavakba foglalni. Van itt valaki aki így látja?