Bipoláris betegeknel meddig tart a mániás fázis?

Az exem diagnosztizált narcisztikus személyiségzavaros, emellé bipoláris is. Jár terápiára, gyógyszert is szed, nagyon szerettem, megértettem a gyermekkorát, hogy nem az ő hibája a betegsége és, hogy ő is szenved magától. Hittem a változásban, de feladtam. Szakítottam vele 1 hónapja. Akkor a depressziós fázisban volt. Napi szinten kaptam az üzeneteket, hogy nagyon fáj neki, nem bírja, nagyon szeret engem, de csak szavak voltak, semmi tett. Ettől függetlenül én meg mindig reménykedtem, így beszélgettem vele és nyitott voltam arra, hogy esetleg változik. Majd elmentem bulizni hétvégén, nem mondtam neki, de nem is volt titok, nem éreztem, hogy rosszat tennék azzal, hogy elmegyek a barátnőkkel kikapcsolódni. Másnap hívott, hogy találkozni szeretne, de nem értem rá, nem is voltam biztos abban, hogy mit szeretnék. És ezt követően egyik pillanatról a másikra a mániás fázisba került. Pörög, vigyorog, az egész külseje megváltozott, figyelemfelkeltő lett, a tekintete olyan üres, beszologat, gunyolodik, megprobalt lejáratni a munkahelyemen. Aztán odajon mintha mi sem történt volna vigyorog rám, teljesen más hangsúllyal beszél, és úgy mintha valami távoli ismerősök lennénk csak. Nem láttam még ilyennek soha, mintha megszállta volna valami, komolyan...

Ez meddig tart és mire számíthatok még innentől? Ilyenkor ezt a fázist megint a depresszió követi? Köztes állapot nincs?