Mi az oka annak hogy gondolok valamire vagy szituaciora, és ramjön a heves szivdobogas, izgalmi, szorongó állapot nem tudom megkülönböztetni, mit lehet tenni ellenük?

Szóval:

Akár normális, akár kóros...

Túlságosan félted az eggód, nagyon félsz a szégyentől.

Pontosabban a mások előtt való megszégyenüléstől, egy szituációban.

Még idegenek előtt is, akik semmit nem jelentenek neked.

Van aki annyira fél a szégyentől, hogy ezért ölt embert, ki ne derüljön valami marhaság róla (ami a kutyát se érdekli).

Szóval ez lehet kóros is, de lehet kicsit tulreagált még normális is.

Tarsd kézben a dolgot. Ne féljk attól, ha valami nem sikerül, vagy valmitől beégsz.

Vedd be a leszarom tablettát, így nem is érdekel.

Na és akkor mi van?

Nem vagyok tökéletes, na és? Ember vagyok emberi hibákkal, naés?

Kinevetnek, na és? Te miért nem tudsz nevetni magadon?

Ember vagy, nem gép, nem baj ha cikis dolog derül ki rólad.

Ezek serdülő korban jellemzőek. Lehet a hormonok felerősítik.

Ahogy öregszel, magabiztosabb leszel, és kevésbé befolyásol majd más emberek véleménye (vagy leszarod őket) ez elmúlik majd.

Ha nem múlik el, az sem baj-bár akkor lehet az agy egy kóros fiókja.

De ennek tudatában lehetsz normális.

Tudatosísd magadban hogy nagyon félsz a szégyentől, mert zavart a gondolkodásod,

de viseld el úgy, mint egy normális ember.

Ne csinálj hülyeségeket csak azért hogy a megszégyenítést elkerüld vagy ne derüljön ki.

Inkább néz szembe vele, és szard le az egészet.

Ok?