Semmi sem tesz boldoggá,mi a lehet a ki út?

Egyszerűen semmi sincs ami boldoggá tudna tenni..Pedig egyenlőre anyagilag hála Istennek stabil a helyzetem,családom mellettem áll,külön élek,van házam,élettársam,kapcsolatunk is elfogadható,munkahelyem is jó,igaz nem szeretem csinálni de ha belegondolok buta lennék itt hagyni viszonylag nem sok óraszámmal elfogadhatóan keresek,ész meg alig alig kell hozzá.

Megvan szinte minden és mégsem tudok boldog lenni,mennek a napok,üresnek semmit érőnek érzem az életem.

Motiválatlan vagyok amióta az eszemet tudom,kis gyerek korom óta,ezáltal visszamaradott is,nem feljesztem magam,nem tanulok,csak mennek a napok..a hobbim a videojáték,de azt is már unottan azért csinálom hogy elmenjen a nap,egyre motiválatlanabb vagyok abba is,egyre ügyetlenebb..de csinálom mert nem tudok magammal mit kezdeni.

Minden téren egyre ügyetlenebbnek és egyre butábbnak érzem magam és ez így is van sajnos,látom,egyértelmű.

Voltam több orvosnál is pszichiáternél, pszichológusnál,egy tucat gyógyszert kipróbáltam már,nem túlzok tényleg sokat... de egyik bevétele után sem éreztem azt hogy meg van a megoldás..

Minden orvos azt állította hogy depressziós vagyok és szoc fobiám van meg pánik betegségem,ez néha néha igaz is volt,de nem érzem magamat depressziósnak, ha ilyen körülmények vesznek körül akkor miért lennék depressziós?

A szociális fóbia én úgy érzem azért van jelen mert nem "képzem" magam,nem olvasok,szép lassan elbutulok,nem tudok témázni,beszélgetni,ezért félek az emberi kapcsolatoktól,amúgy ha tudnék akkor én (lehet naivan de) úgy gondolom hogy kifejezetten társasági ember lennék,és talán ez lenne a kulcs,mert pl ez hiányzik az életemből,és elméletileg az ember társas lény, talán vágyok is rá..pedig ahányszor beégtem,lenéztek a butaságaim miatt az kiábrándító..

Mindig a fejemhez vágják..ha 1000 szer nem akkor egyszer se..

csak akarás kérdése,ez fejben dől el..hát nem tudom,személy szerint úgy gondolom van van benne alap igazság,de juss el odáig hogy eldőljön a fejben,mert nekem azt a "belső tüzet" nagyon nehéz létrehozni,ez inkább spontán jön ha egyáltalán jön... szerintem.

De megpróbáltam,ha már mindig a fejemhez vágták,és ki olvastam életemben egy számomra hosszú úgy kb 500 oldalas könyvet,de nem akarattal hanem inkább kötelességből a javulni akarás végett. Minden reggel azzal kezdtem,napi 10 oldalt olvastam de alig vártam hogy abba hagyhassam, és mikor végeztem vele alig alig maradt meg valami ezért félig kudarcként félig pedig sikerként könyveltem el magamban,pedig úgy a téma érdekelt..konkrétan Máté Gábor szétszórt elmék című könyvét olvastam ki,de szinte semmi sem maradt meg belőle, de félre értés ne essék nem a könyvel van baj hanem velem.

ide is már többször írtam ki hasonló jellegű kérdést az évek során,10 percet vesz el az életemből és hátha elolvassa egy olyan ember aki hasonló cipőben járt és helyre bírta hozni az életét és meg is ossza velem a titkot,akkor már meg is érte az újbóli 10 perc.

36F